Mesterséges intelligencia és szürrealizmus

A 14 éves görög zsármazású Gisele Prassionsra a francia szürrealista írók  akkor figyeltek fel, amikor  felfedezték, hogy az általuk  kedvelt automatikus írás alkotói módszerével érdekes írásokat képes létrehozni a bakfis. A 2. világháború éveiben elhal a szürrealisták a Prassions között a kapcsolat és csak az ötvenes évek végén kezd újra irodalommal foglalkozni Gisele Prassions.
1964-ben írta meg a Szenvedő arc című regényét, melyet azóta többször is kiadtak. A 2004-es megjelenés kapcsán írta a Le Monde: "Bizarr, elbüvölő, filozófiai mese".
A történet úgy indul, hogy Essentielle feleségül megy egy tudóshoz, akinek agyát mechanikus szerkezet helyettesíti. A naiv fruska rácsodálkozik vőlegénye szépen tündöklő rézhomlokára, elfogadja a különös férjet, akinek múltjáról semmit sem tud. A különös férfi minden idejét a tudományoknak szenteli. Egyszer azonban a rézhomlok mögött rejlő szerkezet meghibásodik, s a férfi arcára sajátos, szenvedő kifejezés merevedik rá. Mindenki tehetetlenül áll az eset előtt, ezért Essentielle kénytelen maga nekilátni, hogy megjavítsa a mechanikus agyat és feltárja, mi minden lakozik társa elméjében. A tarka, gyorsan pergő és fantáziadús történet során néha szürreális kalandokba is keverednek a regény szereplői.
Napjainkban egyre többet foglalkozik a kibernetika, a pszichológia, a filozófia, a számítástechnika a mesterséges intelligencia létrehozásának kérdésével. A a technikai, technológiai kérdések mellett egyre erőteljesebben jelenik meg az örök kérdés: mi is az emberi elme? miből is áll az ember személyisége? Gisele Prassions kisregénye elgondolkodtató és kalandos történet, amely egyfajta válasz is lehet ezekre a kérdésekre.