Miskolczi Miklós: A Boró

Már kölcsönözhető a 100 éve született Borovszky Ambrusról szóló könyv

Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű történetének emblematikus alakja 1912. augusztus elsején született. 100. születésnapja alkalmából A Boró — Egy szocialista karrier titkai című könyvvel tiszteleg Miskolczi Miklós író, újságíró. Néhány mondat a szerző tollából a könyvről:

"Szentté avatását nem vállalnám. Lovas szobrát se kell felállítani a Vasmű úton. De születésének 100. évfordulóján elfelejteni is korai lenne Borovszky Ambrust, akinek neve, munkássága majdnem egyet jelent a megvalósult Dunaújvárossal és a Dunai Vasművel. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy eleddig ismeretlen képet közvetítsen a Boró-ról. Elhallgatásokról, titkokról szól, amelyeket többnyire már csak levéltárakból lehetett előkotorni. Részletekről, amelyek nem csak a fiatalabb olvasókat, de kortársait is meglepik."

A szerző levéltári kutatásaiból, magnószalagon megőrzött interjúból, Borovszky Ambrus családtagjaitól és személyes emlékeiből állította össze A Boró – Egy szocialista karrier titkai című könyvét.

Két bekezdés a könyvből:

„Először 1985-ben beszélt erről: Öt év alatt felépíteni gyakorlatilag egy vasművet, ez ma sem, de akkor sem volt lehetséges. De mi úgy indultunk el, hogy ezt meg kell csinálni és én hittem is abban, hogy meg lehet csinálni, és ez volt a naivitás. És 1953-ban aztán kezdtem látni, hogy ez nem nagyon fog menni, és akkor – nagyon idézőjelben – jól jött a Nagy Imre politika, mert különben valakit fölakasztottak volna. Mivel én ott egy elsőszámú figura voltam, ez egy ilyen reális veszély volt. Az ember most mosolyogva mondja, de az egy borzasztó kemény dolog, hogy volt egy Rajk-per ugye és itt – és miután ez a célkitűzése a pártnak nem valósulhatott volna meg, nyilvánvalóan kerestek volna bűnbakokat, hogy miért nem valósult meg.”

„Az ünnepség után viszont Rákosi és Gerő vette «kezelésbe» Borovszkyt, azt tudakolták, de részletesen ám, hogy mit sustorgott olyan hosszan Nagy Imrével. „Hát, én próbáltam elmondani, hogy mit. Közben az ingem csupa víz volt, mert nem tudtam, hogy jót mondok, , rosszat mondok? Zóval elég hosszú ideig éltem abban, hogy vártam, melyik éjjel visznek el. De másnap reggel bementem a Vasműbe és úgy dolgoztam, mintha semmi gondom nem lenne.”

Kapcsolódó linkek: