MEGHÍVÓ: Pásztor Bertalan új drámakötetének bemutatója:
a Vörösmarty Társaság és a könyvtár közös rendezvénye
A beszélgetést és a könyvet Kálnay Adél soraival ajánljuk.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk szeptember 23-án 17 órakor!
Pásztor Bertalan sokoldalú író. Novelláit közölte a Tér, a Vár és a Pannon Tükör című folyóiratok is. Két mesekönyve is megjelent (Csodafurulya, Virágom, virágom). Pásztor Bertalan kedveli a drámai műfajt, ebben az évben újabb történelmi drámákkal jelentkezett a két dráma című kötetben: Kard és Kereszt, illetve Zrínyi Ilona kálváriája.
A két dráma témája történelmi ugyan, de mindkettő a ma emberéhez szól. A Kard és Kereszt államalapító királyunk korába vezeti az olvasót, de nem az országépítés, hanem a trónviszályok, a széthúzás, az esküszegés a témája. Mélységes ellentét feszül az ősi hagyományt követő vazuli, Aba Sámuel-i világ és a keresztény erkölcsre épülő európaiság között. De nem csak ezért értékes ez a mű! Megrendítően szép az a jelenet, amely lélektanilag hitelesen ábrázolja Gizella fájdalmát, amikor Imre herceg halálhírét hozzák.
A Zrínyi Ilona kálváriája című műben drámai erővel jeleníti meg az ellentétek kiéleződését, a feszültségek fokozódását, a társadalmi összeütközések elkerülhetetlenségét. Nekem nagyon tetszett az a jelenet, amelyben Ilona lánya, Juliánka kéri édesanyja beleegyezését házasságkötéséhez. Ilona elutasítja lánya kérését, tiszteletben tartva a családi hagyományokat, de igaza van Juliankának is - a maga módján. A feloldás nem mindennapi: Ilona igazi hős, emberarcú hős: az anyai szeretet legyőzi benne a harcos (kiüresedett) nemzeti ellenállás szellemét.
Tetszett a dráma befejezése is. Tömör és mély gondolatok ütköznek benne. Ezért idézem az utolsó mondatokat:
"ILONA: Elküldi fiamnak búcsúlevelemet?
KOLLONICH: Ha Isten is úgy akarja.
ILONA (türelmetlenül, dühösen): Istennek képzeli magát?
KOLLONICH: Hogy kérdezhet ilyet?
ILONA: Bíboros úr toronymagasan áll fölöttünk, és kisajátította magának Istenünket. Pedig az Úr mindenkié, az enyém is. Az én Istenem megbocsátó, könyörületes, emberszerető, jóságos, a Bíboros úr mindennek az ellentéte. Nem a képes beszéd vakította el, hanem a hatalom. Nem gondolt arra, hogy aki magasan áll, magyot esik, és összezúzza magát, ha lezuhan?
KOLLONICH (indulatosan): Rebellis!
ILONA: Nem vagyok lázadó, csak őszinte. Vallomást kért, hát vallottam. Bíboros úr! Búcsúzom! (elteszi a feszületet és a két kelyhet) Isten áldja meg - Magyarországot! (el)"
A befejezést igazán csak akkor értjük meg, ha ismerjük az egész drámát, de így is kiemelkedik belőle Zrínyi Ilona nagysága, embersége.
Mindkét dráma színpadra való, de olvasmánynak is izgalmas.
