Ez történt a KÖNYVKLUB januári találkozóján

Ildikó arról beszélt, hogy számára elsősorban terápiát, tanulási forrásokat, értékek, példaképek  keresését jelentik a könyvek, az olvasás.

Nem csak szépirodalmat olvas, szívesen vesz kezébe dokumentum-, esszéköteteket, tényirodalmat. Popper Péter, Polcz Alaine, Müller Péter és Jean Sasson könyvei a kedvencei közzé tartoznak.

Úgy érzi, viszonylag későn kezdett el olvasni. Egyik első komolyabb olvasmányélménye Dymphna Cusack Ketten a halál ellen című kötete volt. Mint kiderült, ez a történt többünk számára is ismerős volt, szívesen olvastuk. Ildikó kedveli az életrajzi történeteket, regényeket. Pl. Alfred Amenda Erocia című könyvéből sok mindent megtudott Beethovenről. A könyv nem csak mint zeneszerzőt mutatta be Beethovent, hanem emberi tulajdonságai, érzései is középpontba kerültek. Hasonlóan kedves élménye volt Ildikónak Dallos Sándor Munkácsy Mihállyal kapcsolatos regénye. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy az életrajzi regények közelebb hozzák főhősüket az olvasóhoz. Sok mindent megtudhatunk róluk, amit a szerző a fellelhető dokumentumok alapján írt meg, de az író mindig egyfajta szabadságot is élvez a gondolatok, érzések bemutatásában.

Ildikó utolsó olvasmányai közzé tartozott Sándor Anikó Házasságsirató és Amin Maalouf A tévelygők című könyve. Sándor Anikó története egy mai negyven év körüli nő története, amely izgalmas feldolgozása egy válságos élethelyzetnek. Maalouf francia nyelven alkotó libanoni író. A tévelygők című könyvének főhőse a Franciaországban élő keresztény arab történész, Adam, aki az 1970-es években, a polgárháborús zavargások idején hagyta el hazáját. Adam húsz év múltán - egy haldokló egykori barát telefonhívására – hazalátogat. A könyvben apránként kirajzolódik előttünk egy valaha sokszínűségével tüntető, elbűvölő vidék megannyi súlyos társadalmi konfliktusa és jóvátehetetlen egyéni tragédiája.

Amit még nem sikerült elolvasnia Ildikónak az Gabriel García Marquez Száz év magány című ikonokus műve. Mint kiderült szinte mindannyiunknak volt már olyan élménye, hogy mások által nagyra tartott, a kritika által dicsért művet nem sikerült elolvasnunk vagy csalódást okozott. Pl. Maja  A kis herceg című könyvvel került ilyen helyzetben.

Találkozónk végén többnyire olyan  könyveket vittünk haza, amelyekről már hallottunk egymástól, de még nem olvastuk azokat.: Stedman: Fény az óceán fölött, Barry: Messze, messze, Fowler: A Jane Austen könyvklub, Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni, Rakovszky: A kígyó árnyéka, Barry: Kánaán földjén, Shaffer: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, Barry: Egy eltitkolt élet, Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

Januári találkozónkon bővült kis közösségünk, Éva csatlakozott klubunkhoz Inci invitálására.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt február 14-én (szerdán) fél ötkor következő találkozónkra!
 

 a beszámolót készítette: Katona Zsuzsa