1961. február 2-án tartotta első előadását az Ostor együttes a Bartókban

„Az Ostor – a Bartók történetének egyik legnagyobb legendája” formailag 1960 szeptemberében alakult meg. A csoport első bemutatója a Kulturbonyodalom című szatirikus műsor volt. Az öntevékeny művészeti csoport rövid életű volt – de nagyon népszerű, sokan szerették szatirikus műsoraikat.

  Az alapító tagok Az alapító tagok „Az Ostor – a Bartók történetének egyik legnagyobb legendája” formailag 1960 szeptemberében alakult meg. A csapat szellemi vezetője és szövegírója az akkortájt Dunaújvárosba költözött Ősz Ferenc volt; az alapító tagok között volt Plesz József, Nagy Imre, Györgyi Irén, Koós Sándor és Kirschner Péter is. Alapításakor huszonketten alkották az együttest, de a tagjainak száma általában 8-12 fő között volt.

 

1960. december 17-18-án, a Népművelési Intézetben a műkedvelő színjátszás kétnapos országos konferenciáján tartottak szakmai bemutatót – óriási sikerrel. A csoport első bemutatója a Kulturbonyodalom című szatirikus műsor volt, ezt 1961. február 2-án, egy csütörtöki napon a Bartókszínpadán játszották először.


 

Molnár G. Péter így írt az együttesről és „szatirikus műsoruk bemutatójáról” a Népszabadság 1961. március 3-án megjelent számában: Az Ostor első „suhintásai” a kulturális élet fonokságain csattantak. Kultúrbonyodalom címmel vitriolos szatírában mutatták be a giccset terjesztő közönségszervezőket, a giccsiparos festőművész őzikékkel, pamutgombolyaggal játszadozó kiscicákkal elegyített tájképeinek ízlésrontó hatását. Egyik legszellemesebb számukban a helyi tánccsoport lekényelmesedését ostorozzák. Látjuk a tánccsoport tagjait, amint megalakulásukkor az üvegestáncot lejtik lelkesen, majd látjuk megalakulásuk után hat évvel, amikor már únott fásultsággal „lötyögik el” ugyancsak az üvegestáncot. Végül az együttes 25 éves jubileumán az ünnepi műsorban látjuk újra az üvegest, a már kiérdemesült, reszkető inú táncosok előadásában. […] Felszabadult jókedvükben nem kímélik magukat sem […]. A műsor a javítás szándékával készült; abból az akaratból fakadt, hogy tisztábban és jobban éljünk.”

 

 Plesz József, „az Ostor szinte összes bemutatójának cím- és főszereplője” így emlékszik vissza a kezdeti időszakra: Az 1961 novemberében bemutatott „Házimuri két-három hónap alatt állt össze. A Népművelési Intézetből küldtek egy rendezőt, ő dolgozott velünk, ingyen. Mellesleg pénzt mi sem kaptunk: inkább hátrányunk származott a komédiázásból. Volt persze jó pár poén, amit nem engedélyeztek, de azért a korhoz képest így is elég kemény politikai humort szórhattunk. Futott a szekér, nagyon, volt olyan év, hogy 56 előadást szerveztek: az Egyetemi Színpadon havonta játszottunk, építőtáborokba jártunk, szerte az országban. Aztán jött a nagy ugrás: élőben, egyenesben adta a televízió egy műsorunkat az Egyetemi Színpadról – másnap az utcán állíthattak meg az emberek, hát a tévé akkoriban, az nagyon nagy úr volt...”
 


Az Ostor számos más városban is bemutatta műsorát: játszottak Székesfehérvárott, Komlón, Velencén, Budapesten, az Egyetemi Színpadon, sőt még a tévében is szerepeltek. Az Ostor együttes szétesése 1963 tavaszán kezdődött meg – legnagyobb hatással a csapat alakulására Ősz Ferenc távozása volt. „Lényegében három igazi jó éve volt az Ostornak. […] Léte mindenesetre fontos állomás volt a város kulturális életében, első és nagyon sikeres megnyilvánulása a város saját színházkultúra-igényének, távoli előhangja a tíz évvel később létrejött Dunaújvárosi Bemutatószínpadnak.”

 

Források:

Dunaújváros története (2002). 344-345.o.

Boda András: Színházi csodák (2003). 22-26.o.

Huszonöt év: 1953-1978: Bartók Béla Művelődési Központ (1978). 27-31.o.

Molnár G. Péter: A sztálinvárosi "Ostor" (Népszabadság, 1961. 03. 03.)

Képek: Huszonöt év 28-29.o. ; Színházi csodák 22-23.o.

Kapcsolódó linkek