1878. május 8-án született Pentelei Molnár János
Ami a festészetben megtanulható azt mind megtanulta. "Folyamatosan alkotott, festett, olyan rutinra tesz szert, hogy 2-3 óra alatt készítette műveit. Munkáival nemcsak a kiállítására járókat nyűgözte le, hanem Ferenc József császárt is, akinek portréját is elkészíthette. A császár szinte rajongott érte, tőle kapta a Pentelei előnevet. Finom, kifinomult ecsetkezelését és szinte tapintható fény-árnyék játékát külföldön is irigyelték. Ösztönös és élethű magyar csendéleteivel, pentelei tájképeivel hazánk hírnevét öregbítette. Igen részletes és a végtelenségig kidolgozott Bibliai témájú képei talán a hitéből fakadtak."
"A "Piéta" azonban feltűnést keltett, valójában még egészen ismeretlen új nevet dobott a felszínre. Magára terelte figyelmét a kritikának, műértőknek és a kormánynak. Kitudódott, hogy a festője, Pentelei Molnár János egészen fiatal ember, mindössze pár év a festői múltja, két-három esztendő, hogy piktornak készült, s máris ott van, hogy az akadémiákban, nyilvános jellegű iskolákban nincs tovább keresnivalója. Ezt másképpen úgy hívják, hogy siker. A Piéta tehát sikert aratott s Pentelei Molnár János ekkor huszonnyolc esztendős."
Piéta
Alkotásaiban hagyta ránk kézjegyét, Dunaújvárosi Hírlap, 2015.05.08., 13.o.
Pentelei Molnár János, Művészet, 1912/9
Valahogy így kezdődött...
Születéséről családi legenda szólt. A bába a gyermek fölé hajolva azt mondta a szülőknek: ez a fiú világhírnévnek fog örvendeni, mindent kövessenek el, hogy tanulhasson. Elég korán, már negyedik elemista korában festett. Első képe 12×18 cm nagyságú volt, és a pentelei tájat ábrázolta...
"Érettségi után elvégeztem az építő felső ipariskolát, s rövidesen bekerültem a mezőhegyesi kataszteri hivatalba. Az önkéntesi év után gondoltam csak először arra, hogy művésszé leszek. Eddig is festegettem szabad időmben, most azonban erősen megfogott a vágyakozás, nyugtalanított, izgatott... Az első tény volt, hogy a hivatalt otthagytam s feljöttem a fővárosba (1902)... Egyedül állni egy nagy városban, segítség és jó tanácsok nélkül s emellett művészi álmokkal telve: ennél nincsen kegyetlenebb valami. Az úgynevezett bohémélet minden nyomorúságán átmentem. Csakhamar azonban forduló történt az életemben, oly hirtelen és oly gyökeres, amit magam sohase hittem volna. Megismertem azt, aki a feleségem lett, s aki egyenesen azt kívánta, hogy lépjek ki a büróból, fogjak komolyan a pikturához s menjünk ki mindketten külföldre, tanulni."
"Először Münchenbe mentünk, Hollósyhoz. Csupa szenzáció volt, amit ekkor keresztül éltem. Hollósynál szénnel láttam aktot rajzolni; ez új volt, imponált, a szén is, az akt is.... Hollósy négy esztendőt jósolt, ami alatt nála tanulva, mehetek valamire. Öt hónap múlva azonban már mosolyogva jelezte, hogy elég volt, nála már több újat nem tanulhatok. 1903-ban Parisban a Julian akadémiára iratkoztam, Jean Paul Laurens volt a professzorom. Tulajdonkép itt nem is tanultam semmi újat, jobbat... Hollósy széles, összefoglaló látásra tanított, ezt igyekszem követni ma is, amit tudok neki köszönhetem."
Pentelei Molnár János, Művészet, 1912/9 >> és Dunaújváros mesél >>
140 éve született Penetlei-Molnár János, Dunaújvárosi Hírlap, 2018.05.05., 7.o.
A nagy állami aranyérem
"Milyen nagylelkű volt az uram! Csupa kedvesség, barátság és jóindulat. Szerette a kollégáit, még az ellenfeleit is megbecsülte. Nem bántotta őket akkor sem, ha módjában lett volna. Amikor a nagy állami aranyérem odaítéléséről volt szó, akkor a zsűri kebelében az első, sőt a második döntést is megfellebbezték ellenfelei, mert Rippl-Rónainak akarták juttatni a kitüntetést vele szemben. Mégis ő győzött a harmadik titkos szavazáson is. Az akkori sajtó vele szembenálló frontja nagyon háborgott és támadta a zsűrit, amiért Rippl-Rónait vele szemben mellőzték. Mégis, amikor az elkövetkezendő alkalommal az aranyérem kiosztásáról volt szó, egy szavazaton múlt, hogy Rippl-Rónai kapta meg a nagy kitüntetést és ezt az egy döntő szavazatot a férjem adta le riválisa számára."
Beszélgetés a nagy magyar művész özvegyével, Uj Magyarország, 1943.05.30.
forrás: Lot Search
Strandidő - forrás: Pintér aukciósház
forrás: József Attila Könyvtár
Kuriózum - egy kiállítás 2019-ből
2019-ben az őszi kiállítási szezon talán legjelentősebb epizódja szeptember 6-án az Intercisa Múzeumban, ahol egy anonimitását kérő magángyűjtő felajánlásának köszönhetően Pentelei Molnár János festőművész remek – eddig nem vagy csak ritkán látható – munkáit szemlézhette a közönség. Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója a megnyitón elmondta, a gyűjtő nagylelkű felajánlása egy fantasztikus lehetőséggel ajándékozta meg az intézményt, hiszen ez az Európában is egyedülálló gyűjtemény bizonyítja Pentelei Molnár János zsenialitását és korszakos tehetségét. A tárlatot Rohonczi ROHO István képzőművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint fogalmazott: Pentelei Molnár János nehéz sorból emelkedett fel és lett nemzetközileg is elismert alkotó. Sajnos még most sem ismerjük igazán munkásságát.
A zseni, akit nem ismertünk igazán, Dunaújvárosi Hírlap, 2019.09.07., 1.o.
Életrajz
Pentelei Molnár János 1878. május 8-án Dunapentelén született, szerény körülmények között nevelkedett hét testvérével együtt. 1895-ben az öt elemi elvégzése után a tengerészeti akadémiára jelentkezik, azonban nem beszél idegen nyelveket és hamarosan otthagyja az iskolát. A budapesti reáliskola és építő felső ipariskola elvégzése után a mezőhegyesi kataszteri hivatalban dolgozik. 1902-től rövid ideig újra Budapesten találjuk: „Hogy itt hogyan éltem, mily körülmények között, erről nem beszélek, mert életemnek legküzdelmesebb fejezete.“
Újra a kataszteri hivatalban dolgozik, majd megházasodik és módos feleségének, az orosházi születésű alsó- és felsőeőri Kunos Adalberta úrnőnek köszönhetően végre a festészetnek szentelheti idejét. Münchenbe utazik és Hollósy Simonnál tanul öt hónapig. Ezután Budapesten, Dunapentelén és Orosházán él, műveit Bécsben és Berlinben is bemutatják. 1903-ban Párizsba megy, ahol a Julien Akadémián Jean Paul Laurens mesternél tanul. 1905-től Benczúr Gyula műhelyében dolgozik, számos bibliai jelenetet dolgoz fel. 1908-ban Hollandiába utazik, hogy Rembrandt festészetét tanulmányozza. Pentelei 1904-ben állít ki először a Műcsarnokban, 1906-ban az ugyanitt bemutatott Pietá-ja nagy sikert arat. A művész ekkor 28 esztendős.
A következő években a Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóirat szinte minden száma közli Pentelei egy-egy alkotását, s kora a reményteli nagy tehetségek között tartja számon. Erről tanúskodnak díjai és ösztöndíjai is, melyeket 1905-től kezdődően sorra ítélnek oda neki. A nemzetközi sikerekkel ellentétben Pentelei hazai fogadtatása a késői években megosztott: több ízben is „iparos festőnek“ csúfolják amiatt, hogy nincs művészeti végzettsége. Magyarországon található alkotásainak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, melyeket Dunaújvárosban több alkalommal is láthatott a közönség. A művész néhány alkotása dunaújvárosi önkormányzat és az Intercisa Múzeum gyűjteményében található.
Pentelei Molnár János 1924. november 10-én hunyt el Gyulán. Szülőházán, a Pentelei Molnár János u. 1. szám alatt 1940 óta Berán Lajos által készített domborműve látható, amelyenél születésnapján koszorúzással emlékeznek meg.
Kapcsolódó linkek:
