HETVEN ÉVE: 1951. február 21-én megnyílt a Szabadság filmszínház Dunapentelén

Mozit kapott Dunapentele! A háború előtt Weisz Jakab (Kóbi) beszállóvendéglője volt, az „Aranyszarvashoz” címzett vendégfogadó. Faludy György a Pokolbéli víg napjaim című regényében szeretettel emlékezik vissza: „Nem is kocsma: mesebeli fogadó volt Krúdy regényeiből.”

  Mozit kapott Dunapentele

"Nagyon emlékezetes lesz Pentelének ez a nap... Az első előadáson az egyik legszebb, legértékesebb filmet adták elő: a „Kárhozottak összeesküvését”, melyből a pentelei lakosság megérthette azt, hogy a Dunai Vasmű építése mennyire fontos hazánk részére. Dunapentele lakóinak visszaadta a Párt, amit a háború elpusztított: a filmkultúrát – a mozit. Dunapentele népe tudja, hogy csak a békeszerető népek szeretik igazán a kultúrát, melynek legjobb eszköze a film. A penteleiek nagyon hálásak érte. Ezért gondoskodott a párt a lerombolt mozihelyiség elkészítéséről, üzembe állításáról.”


Még ebben az évben megnyílt a mozipalota is, viszont a kis pentelei 250 férőhelyes mozi évrő-évre egyre rosszabb állapotba került. Az ütött-kopott helyiség megújításáért több száz aláírással kérvényt írtak a lakók. Megkezdték a felújítást, új berendezéseket kaptak, csinosították minden oldalról és módosították a beosztását is. 1954 júliusában pedig átadták a modern megoldással elkészült új nézőteret, amely bár kisebb – 210 férőhelyes –, de így jobb, kényelmesebb. Büszkén gyönyörködtek benne „Szabadság filmszínház, Sztálinváros” - olvasható a bélyegzőn. Minden nap már pénztárnyitáskor egy-kettőre elfogytak a jegyek és a közönség minden alkalommal megtöltötte a nézőteret.

Egyhavi műsorterv: Bajazzók, Gyöngyvirágtól lombhullásig, Elveszett melódiák, Figaró házassága, Kegyetlen tenger, Augusztusi vasárnap, a Balett gyöngyszemei, Eltáncolt aranyak.

Dunai Vasmű Építője 1951.03.06., 2.o,  Sztálin Vasmű Építője, 1954.07.13., 4.o.

 Évekkel később, 1986-ban szóba került a Fejér Megyei Moziüzemi Vállalatnál, hogy megszüntetik, ha szükséges lebontják. Úgynevezett utánjátszó mozi volt, a műsoron lévő filmeket később kapta meg, olykor a sikeresebbekhez nem is jutott hozzá. Előfordult, hogy film kopott, szakadt, így élvezhetetlen volt. A romos épület felújítása elkerülhetetlenné vált, például a helyiségben nem volt vécé. A város vezetői és a városrész lakói viszont hallani sem akartak a bezárásról, ragaszkodtak hozzá, mert az épület a hajdani faluhoz szervesen hozzátartozott. A háború előtt Weisz Jakab (Kóbi) beszállóvendéglője volt, az „Aranyszarvashoz” címzett vendégfogadó, a helybeliek „Szállónak” nevezték. Fontos éjszakázó állomása volt ez az utazóknak. Egy diplomáciai ügyben utazó angol így írt róla: „Igen kis falucska, de ételben-italban kiváló”. Faludy György a Pokolbéli víg napjaim című regényében szeretettel emlékezik vissza: „Nem is kocsma: mesebeli fogadó volt Krúdy regényeiből.”

Aztán két évvel később újra felmerült a probléma. A felújításra váró mozi 400 ezer forint évi veszteséggel működött, a legjobb filmeken is csak néhányan lézengtek. Fájó szívvel maga az üzemeltető, Nagyszöllősi Ágoston kérte a megszüntetését. Az utolsó filmvetítés 1989. március elsején volt. Még ebben az évben a vetítőhelyet Orova Pál kereskedő vette meg és kertészkedéssel, szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos eszközök, termékek árusítását tervezte. A Hétvége Kisáruház hosszú évekig működött, ma a Domex Szőnyegáruház működik a helyén.

Dunaújvárosi Hírlap, 1986.05.27., 5.o. ,  1989.02.17., 5.o.,  1990.12.28., 14.o.