Balogh István: A gyalogút

A gyalogút

Midőn egykor az emberek andalogva,

sétáltak az úton haladva.

Egy rozoga szekér volt a szélén,

mellette egy gyufa a pad végén.

S távolról halk hárfa dallam csendült,

egy bácsi, aki hallotta táncra pendült.

Innen távolabb mentem,

tekintetemet egy dobozra szegeztem.

Rajta egy magyar kártya,

a magyarok kedvenc elfoglaltsága.

A földben egy palack van részben elásva,

aminek hallatszik rettentő szuszogása.

Visszafelé az úton sétálva,

egy citromot láttam elcsodálkozva.

Tovatekintek onnan balra,

ahol egy hölgy fonalat gömbölyít orsójára.

Akár merre nézek

rájövök, hogy itt csomóan boldogan élnek.

Balogh István, 30 éves