Dunapentele

A honfoglaló magyarok 900-ban veszik birtokukba a Dunántúlt. A Duna egyik szigetén állt az a Szent Pantaleonról elnevezett monostor, melyről a település a nevét kapta. A monostor nevét 1238-ban említi először oklevél egy peres ügy kapcsán. A 13. század második felében a romos épületek és a falu királyi adományozások következtében több ízben tulajdonost vált.
A 16. században gyakran vonulnak át Pentelén magyar és török hadak, illetve követségek. Buda elfoglalása után, 1541-ben a törökök Pentelét a budai vilájet budai szandzsákjába, azon belül is a budai náhijébe sorolják be. A török uralmának véget vető felszabadító háború alatt Pentele lakosságának nagyobb része elmenekült vagy elpusztult. A falu 1686-ban szabadult fel,.
A katonaság és a földesurak zaklatásai, sanyargatásai mind súlyosabban nehezedtek a magyar falvak, így Pentele jobbágyaira is, 1836-ban ezért robbant ki Pentelén a Szórád Márton vezette parasztlázadás.
1848-ból írásos emlék nem, csak legenda maradt fenn arra vonatkozólag, hogy Pentelén nem lelkesedtek túlzottan a magyar nemzetőrség felállításáért. Hagyományok szerint Jellasics bán 1849 őszén járt Dunapentelén. A mai malomnál levő Mondbach-kastélyban szállt meg.
A századfordulóig Dunapentele, melyet egy korabeli munka magyar mezővárosnak minősít lélekszáma
egyenletesen növekedett. Ez időben keltezett feljegyzések szerint a településen kívül, az Arany-völgy dombjain (a mai város Duna felé eső területén) szőlőskertek és gyümölcsösök voltak, amelyekben jó ízű vörös bor termett. Dicsérőleg emlékeznek meg a leírások a község szántóföldjeiről, híres juh-tenyészetéről és halászainak ügyességéről. Az iparosok közül a dunai molnárok voltak legtöbben. Közülük sokan ingatlannal vagy más ipari szakmával is rendelkeztek, és csak szezonban működtették vízimalmaikat. Ez utóbbiak közül egyet még a hatvanas évtizedben is látni lehetett az óvárosi Duna-parton. Sajnos ma már csak a fényképe látható a múzeumban.
1918 decemberében alakult meg a Szociáldemokrata Párt dunapentelei szervezete. Újjászervezték a Földmunkások Szövetsége helyi csoportját is. Mindkét szervezet élén iparosok, segédek és agrárproletárok álltak, akik egyetértettek abban, hogy radikális földosztást kell végrehajtani a pentelei határban. A proletárdiktatúra győzelme után is a föld maradt a legfontosabb kérdés: mi legyen vele, egyéni tulajdonba, kerüljön-e vagy kollektív tulajdon legyen. Egyre inkább előtérbe került a hatalom kérdése is. A megalakult tanácsban már a szegényparasztok képviselték az abszolút többséget (55 százalék).
A Tanácsköztársaság bukása után Dunapentelén augusztus 6-án űzték el a direktóriumot és állították vissza az 1918. november előtti hivatali adminisztrációt. katonai jellegű volt, az idegenek nem avatkoztak közigazgatási kérdésekbe.
A 25 éves Horthy-rezsim és a II. világháború után a penteleiek hamar hozzáláttak a károk helyreállításához, illetve az új élet és az új rend megszervezéséhez. Hogy mekkora változást hoznak majd az elkövetkező évek, arra senki sem gondolt. Még akkor sem, amikor elkészítették a község első hároméves tervét, és ennek során 30 ezer forintot terveztek iskolabővítésre, vagy amikor 1948 végén ismét kigyulladt a villany a községben.
A Minisztertanács az 1949. december 28-án megtartott ülésén elhatározta Dunapentele határában koksz, nyersvas, acél és hengereltáruk gyártásával foglalkozó vállalat létesítését. A vállalat cége: Dunai Vasművek NV lesz.
1950. május 2-a örökre nevezetes dátum marad a Duna partján. Hajnalban néhány kubikos, kőműves, ács elindult a 6-os úton, majd földbe merítették ásóikat, csákányaikat a honfoglalók.
A minisztertanács 1951. április 29-i határozata Dunapentele ideiglenes elnevezéssel várossá nyilvánította a községet és az épülő új tetlepülést.
Dunapentele várossá nyilvánítását, majd a városi tanács megalakulását követően vetődött fel a város és az épülő vasmű elnevezésének megváltoztatása. Részben központi, részben helyi kezdeményezés bontakozott ki arról, hogy az első ötéves terv legjelentősebb beruházásaként épülő város és vasmű Sztálin nevét vegye fel.
1951. november 7-től a település új neve Sztálinváros lett. 1956 októberében néhány napig újra a Dunapentele nevet viselte a város.