Évfordulók, események

„A XIX. század második felében Arany János, Tompa Mihály, Tóth Kálmán, Gyulai Pál, Szász Károly, Lévay József, Reviczky Gyula és Kiss József voltak a magyar líra elismert kiválóságai s a század első feléből ebbe a korszakba is átsugárzott Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor lángelméjének varázsa.

Csak kevesen olvasták azt a költőt, aki a XIX. század második felének s egyben az egész magyar irodalomnak is egyik legkiválóbb bölccsel és szerelmi lírikusa és eredeti tehetség elbeszél költője volt: különálló írói egyéniség.

Vajda János nem csatlakozott Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János követőihez, hanem elhárítva magától a korszellem által megértett és méltányolt népies-nemzeti irány stílusát egyedül haladt a maga útján a halhatatlanság felé.

….

Vajda János irodalmi munkásságát nem méltányolta eléggé sem a közönség, sem a kritika. Földúlt érzésvilága nem vonzott olvasókat, stílusa elütött a korabeli költészet stílusától, ezért csak kevesen olvasták köteteit.

Elbeszélő költeményeit is szigorú hangon bírálták. Hogy mint költő miért szorult ennyire háttérbe, ennek oka részint ellenszenves egyéni modorában rejlett, részint abban a népies-nemzeti ízlésben, mely nem tudott lelkesedéssel közeledni más költői stílushoz. Az utókor kötelessége, hogy elégtételt adjon ennek a művészi lángelmének.”

Pintér Jenő irodalomtörténész