Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1749. március 23-án született Pierre-Simon de Laplace

„Amit tudunk, az vajmi kevés, amit nem tudunk, az roppant sok!”
Jean-Baptise Paulin Guérin: 
Pierre-Simon de Laplace Jean-Baptise Paulin Guérin:
Pierre-Simon de Laplace

Pierre-Simon de Laplace francia matematikus, asztrológus, fizikus volt, akit a Naprendszerrel kapcsolatos kutatásai tettek ismertté. Foglalkozott a gravitáció elméletével, a naprendszer kialakulásával, a bolygók mozgásával. Lefektette a hőtan, mágnesesség és az elektromosság tudományának matematikai alapjait. Nevét őrzi a Laplace-egyenlet, a Laplace-operátor és a Laplace transzformáció.

„Írt egy nagyszerű könyvet [Exposition du systeme du monde, 1796], nemcsak és nem is elsősorban a matematikához értő szűk szakmai elit számára, hanem a művelt nagyközönségnek. Fontos dolgokat akart elmondani a világról, arról, ahogyan ő látja a világot. Ebben a könyvben közölte például a világ keletkezésének azt az általa kigondolt modelljét, amelyhez hasonlót már egy fiatal filozófus, bizonyos Emmanuel Kant is kitalált és publikált még 1755-ben Königsbergben.

Laplace nemigen ismerte Kant elgondolását, érvelésük is eléggé különbözött egymásétól. Éppen az volt a meggyőző, hogy különböző kiindulásból, különböző úton, egy-egy olyan modellhez jutottak, amelyeket szépen össze lehetett egyeztetni. Ezért és így terjedhetett el széles körben a "Kant-Laplace"-elmélet. Ma már ezt persze túlhaladta az idő, hiszen sokkal többet tudunk a világról, mint amennyit kétszáz évvel ezelőtt bárki tudhatott. De az mégis lenyűgöző, hogy Laplace a kevés tapasztalat birtokában is eljutott a 20. század egyik legizgalmasabb csillagászati fogalmának, a "fekete lyuknak" a feltételezéséig – 1796-ban!”

forrás: Radnai Gyula: A "sors bona" tudója. in Magyar tudomány, 1999. 12. sz. 1512-1515.o.

 

Laplace démona”: „Egy értelmes lény, aki egy adott időpillanatban ismerné a természetet mozgató összes erőket és az azt alkotó minden létező egymáshoz viszonyított helyzetét, és ha emellett még elég hatalmas lenne ahhoz, hogy ezeket az adatokat analízis alá vesse, egyetlen formulában foghatná át az Univerzum legnagyobb tömegeinek és legkönnyebb atomjainak mozgását: semmi sem lenne bizonytalan számára; mind a jövőt, mind a múltat egyszerre látnák szemei.

Az emberi szellem azon tökéletességében, amelyet az asztronómiában fel tudott mutatni, halvány mását mutatja egy ilyen értelemnek... Az igazság megtalálására irányuló erőfeszítéseknek az a céljuk, hogy az emberi szellemet ehhez az Értelemhez közelítsék, amelytől azonban mindig végtelen távol marad.

(forrás: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Gondolat, 1978. 391.o.)

Kapcsolódó linkek