Évfordulók, események

2000. december 4-én az ENSZ közgyűlése június 20-át a Menekültek Világnapjává nyilvánította (egybeolvasztva az afrikai menekültek napjával, amelyet 1975 óta tartottak e napon). A világnap célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az otthonaikból menekülni kényszerültek helyzetére.

Az évenkénti megemlékezés alkalmából minden alkalommal több mint 100 országban különböző programokat szerveznek, amelyeken hivatalos szervek, humanitárius szervezetek, hírességek, civilek és maguk a menekültek is részt vesznek. Az UNHCR (Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága) az egyik legnagyobb szervezet, amely a menekültek helyzetével foglalkozik, s amely igyekszik őket segíteni.

Reményik Sándor: A menekülő (részlet) Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:

Megüzenném a hulló leveleknek. Vinném az erdőt, hol örökké jártam, Hintám, amelyen legelőször szálltam, A keszkenőm, mivel rossz másba sírni, A tollam, mert nem tudok mással írni, Vinném a házunk, mely hátamra nőtt Az utca kövét küszöbünk előtt! Kolozsvár, 1916 szeptember

2011-ben a menekültek számát a világon 42,5 millióra becsülték: közülük 25,9 millió az UNHCR védelme alatt állt. Magyarországon több mint 5 ezer ember folyamodott menekültjogért: a legtöbben Afganisztánból (33%), Irakból (19,5%) érkeztek, azonban szerbiai, tibeti és szomáliai menekültek is fordultak hazánkhoz.

Az 1951. évi menekültügyi egyezmény alapján menekültnek számít az, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.”

(forrás: unhcr-centraleurope.org)