Évfordulók, események

„A tökéletesség azt jelenti, hogy semmi nem kérdőjeleződik meg a képen. Van néhány képem, amelyeken tényleg nem lehet azt a levelet vagy azt a kezet elmozdítani. Ott vannak, ahol lenniük kell. Nincs kérdés, csakúgy, mint az igazán nagy festmények esetében. A tökéletlenséget gyakran érzem a kortárs művészet problémájának. Ez nem anatómiai pontosságot jelent persze; egy Picasso portré például tökéletes. Egyszerűen nem megkérdőjelezhető. A legjobb képeim esetében nincs kérdés - a mű van.”

forrás: Robert Mapplethorpe (ludwigmuseum.hu)

Robert Mapplethorpe a 20. század  amerikai művészvilágának híres és hirhedett alakja volt, „aki vágyott a társadalomból valamely módon kiemelkedő emberekkel való kapcsolatra, de nem rendelte alá magát nekik. Filmsztárok, zenészek, írók, képzőművészek, a hetvenes-nyolcvanas évek New Yorkjának meghatározó és ismert figurái, pornósztárok és testépítők álltak kamerája elé. Portéi megkapóak és elegánsak, a fotográfus intenzív figyelmének, humorérzékének és a monumentalitás iránti vágyának lenyomatai.”

 

Önarckép (1984)

Patti Smith és Robert Mapplethorpe

Ken Moody és Robert Sherman (1984)

Részlet Patti Smith Robert Mapplethorpe fiatalkori szerelmének visszaemlékezéséből:

„Robert felszínre hozta az ember sötét oldalát és művészetté alakította. Mentegetődzés nélkül dolgozott, a homoszexualitást pompával, férfiassággal és irigylésre méltó fennköltséggel ruházta fel. Mesterkéltség nélkül teremtett meg egy olyan jelenlétet, ami teljes egészében férfias maradt anélkül, hogy lemondott volna a nőies bájról. Nem akart politikai kinyilatkoztatást tenni saját szexualitásáról. Valami újat jelenített meg, valamit, amit korábban senki nem látott, valamit, amit ő fedezett fel. Robert újfajta férfitapasztalatot magasztalt, misztikum lett a homoszexualitás. Ahogy Cocteau mondta egy Genet-versről: „Obszcenitása sosem obszcén.”

(forrás: Patti Smith: Kölykök. Magvető, 2012, 251.o.)