Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1938. november 23-án született Takács Zsuzsa

„Azóta tudom, hogy a könyv a felejtés ellenszere.”

„Takács Zsuzsa költői pályája kötetcímekkel jól megjelölhető, határozottan elkülönülő személyes korszakokból épül fel.

A Némajátékkal kezdődött és a Sötét és fény kora válogatásában összegezett első, azután a Viszonyok könnye és a Tárgyak könnye kötetekben felvázolt és az Utószó válogatott és új verseiben lezárt második pályaszakaszt követően esszéket, vallomásokat, kisprózákat olvashattunk a költőnőtől.

Majd ez a rendkívüli koncentráltsággal és tudatossággal írott és szerkesztett költészet harmadszor is megújult, és a recepció egybehangzó vélekedése szerint az Üdvözlégy, utazás! című kötetben megjelent versekkel korunk egyik legmegrendítőbb lírai teljesítményét nyújtotta. Költészete csak a magyar irodalom legnagyobbjaiéhoz mérhető. „

forrás: Bodor Béla: Takács Zsuzsa költői pályaképe (Digitális Irodalmi Akadémia)

„Azzal, hogy írok, megvan a lehetőségem arra, hogy tetszésem szerint választhassak a szerepek között. A másik helyzetének átérzése, a részvét vagy empátia sosem esett nehezemre, ahogyan önmagam külső szemmel való látása sem. Mindenkivel megesik, hogy erős felindultságában mélyen átérzi mások örömét vagy tragédiáját, a különbség annyi csak, hogy nekem nem kell különös lelkiállapotba kerülnöm ahhoz, hogy ez megtörténjen velem.

Könnyen a nemrég még szerelmes férfi helyébe képzelem magam, aki ki akar lépni egy megunt kapcsolatból. Nem esik nehezemre megfogalmazni egy kamasz fiú vádjait az őt elengedni képtelen anyjával szemben. El tudom képzelni az önfeladás-stációt, tudom, milyen a szenvedélyes megszállottság, mi lehet vonzó a jó és a rossz sugallat követésében.

Bőrömön éreztem mindig a kirekesztettség kínját és az otthonosság boldogságát, anélkül hogy kirekesztett volnék, vagy birtokon belülinek tudhatnám magamat. Ismerem az embert fojtogató bizonytalanságot, a válaszkeresés kényszerét. Éppen ezért csekély közösséget érzek azzal az életrajzzal, amit úgy írok alá, mintha az én életrajzom volna. „

forrás: Bedecs László: Némi reményt kifejezni: Takács Zsuzsa-interjú

Kapcsolódó linkek