Évfordulók, események

A Honderű 1843 januárjában hetilapként indult meg, gondos kiállításban, divatképekkel. Képei – a költséges, eredeti francia divatrajzok – mind felülmúlták a többi hazai divatlap illusztrációit. Indulása sikeres volt, az első számokat már 1500 példányban adták ki.

Sikeréhez hozzájárult az olcsósága is; a szerkesztő nem a lapjából élt, megengedhette magának a költséges kiállítás mellett az alacsony árat is. Sokat foglalkozott a Honderű a magyar irodalom elmaradottságának okaival; az arisztokráciát a támogatásra, a középrétegeket olvasásra és a népet művelődésre buzdította. (…)”

1845-től egy „Petőfi-ellenes hajsza fóruma” lett: Petőfi személye és költészete ellen. „A lap ekkor már elvesztette jelentőségét az irodalmi életben, szépirodalmi anyaga is érdektelenné vált.

Az 1848. április 2-i számban aztán bejelentették megszűnését. Utódjaként Nádaskay és Zerffi szerkesztésében jelent meg április 6-án a Reform, amely később beolvadt a baloldal egyesített orgánumába, a Népelembe.”

„A reformkor sajátos folyóiratai voltak az ún. irodalmi divatlapok. Ez a laptípus nem a mai divatlapok megfelelője, hanem irodalmi jellegű újság, amelynek egyes számaihoz réz- vagy kőnyomatos úton készített divatképeket mellékeltek.

Ez a Franciaországban született laptípus a 19. század elején Európaszerte elterjedt. A divatképek főleg a női olvasóközönség megnyerését kívánták szolgálni, azt a réteget, amelyet irodalmi folyóirataink Kármán óta igyekeztek meghódítani. Az első hazai divatlap, a pesti Der Spiegel még német nyelven indult 1828-ban.

Az első magyar nyelvű divatlap a Regélő volt (1833-1841). A divatlapok iránti igényt a középréteg: a városiasodással együtt megnövekedő hazai, magyarosodó polgári és kispolgári réteg táplálta. E lapok elhatárolták magukat a tudományosságtól éppen úgy, mint a politikától; olyan vegyes tartalmú kulturális és szórakoztató orgánumok voltak, amelyek egyszerre töltötték be a családi lap, a néplap és a szépirodalmi folyóiratok szerepét.”