Évfordulók, események

(A szerző jegyzete a kézirat első oldalán.)

„Néhány évvel ezelőtt e könyv szerzője a Notre-Dame székesegyházat nézegette, helyesebben: vizsgálgatta, s ott, az egyik torony sötét szegletében, erre a kézzel vésett feliratra bukkant a falon: ANÁГKH (…) az a gyászos és végzetes értelem, amelyet e betűk magukba zártak, mély benyomást tettek a szerzőre.

Azt kérdezte magától, azt igyekezett megsejteni, kicsoda is lehetett az a szenvedő lélek, amely nem akart eltávozni a világról anélkül, hogy a bűn vagy balsors bélyegét reá ne üsse a vén templom homlokára. Azóta átfestették vagy levakarták a falat (…) Így aztán a Notre-Dame sötét tornyának falába vésett sejtelmes szónak, s annak az ismeretlen sorsnak, amelyet ily mélabúsan foglal össze, más nyoma nem is maradt, mint az a törékeny emlék, amelyet e könyv szerzője szentel neki.

Az az ember, aki a szót a falra írta, sok száz éve eltűnt a nemzedékek sorából, aztán a szó is eltűnt a templomfalról, s megtörténhetik, hogy a templom maga is hamarosan eltűnik majd a föld színéről. Ebből a szóból keletkezett ez a könyv.”

(forrás: Hugo, V.: A párizsi Notre-Dame 1482. Európa, 1964, 5.o. és 7.o.)

„Amikor A párizsi Notre-Dame-ot első ízben nyomtatták, elkallódott a (…) három fejezetet [a Negyedik könyv VI. fejezete és az Ötödik könyv I. és II. fejezete] tartalmazó boríték. Vagy újra meg kellett volna írni, vagy elhagyni őket. A szerző fontolóra vette, hogy ebből az a két fejezet, amelynek – terjedelménél fogva – egyáltalán lehet némi jelentősége, művészettel és történelemmel foglalkozik, és semmi módon nem érinti a drámai bonyodalom és a regény lényegét; hogy a közönség nem fogja hiányolni őket; hogy csak maga a szerző tudja e hézag titkát. És az elhagyásuk mellett döntött. És ráadásul – ha már mindent meg kell vallani – restsége is meghátrált a három elkallódott fejezet újraírásának feladata előtt. Úgy érezte, hogy egy új regényt hamarabb írna meg.”Így úgy döntöttek, hogy a kimaradt három fejezettel együtt, 1832-ben ismét kiadják az immáron „teljes” művet.

(forrás: Hugo, V.: A párizsi Notre-Dame 1482. Európa, 1979, 7-8.o.)