Évfordulók, események

Fenyvessy Évával az 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmben

Bajor Gizivel a Két fogoly című filmben (1937)

Karády Katalinnal a Halálos tavasz című filmben (1939)

„A nagy szerep. Valóban kétféle szerep van: van nagy szerep, és van kis szerep. (…) Nagy szerep és kis szerep közt én inkább úgy tennék különbséget, hogy számomra mi a nagy szerep. Az, amit nagyon jól el tudok játszani. Nagy szerep a Shylock is, de ha „nem nekem való”, számomra hiába Nagy Szerep. Minden színésznek a neki való szerep a nagy. A nagy szerepet inkább „igazi szerepnek” nevezném. Én egész színészi pályafutásom alatt utáltam a maszkot. Mindig a szívemen át próbáltam keresztülszűrni a szerepet.

Csak akkor tudtam örülni a szereppel, ha magamnak is öröme telt abban, aminek a szerepben örülni kell. Valóban, negyvenéves korában kezd el igazán színész lenni a színész. Ha a dér már megcsípte, mint az aszúszőlőt. Igaz, minden szerep édes szerep, izgalmat vált ki, minden szerepnek van láza, mámora.

Mégis az egyszerű emberi és spontán megnyilatkozásokat szeretem. Akik nem ismertek, sokáig azt hitték, hogy afféle monoklis bonviván vagyok. Nem igaz. Csak azt is eljátszottam, ha kellett. (...) Szeretem az életet, és szeretem a gyönyörű szavakat is. Ezért vagyok színész. A színész gyönyörűen, tökéletesen csiszol önmagában egy-egy szerepet.

Nagy erőfeszítés kell hozzá. Olyan a színész munkája, mint a gyémántköszörűsé. Az idegen embert – a „szerepet” –, a „gyémántot” csak gyémánttal lehet formára köszörülni. Szíveket csak szívvel. S a Nagy Szerep az, amelyben a színész gyémántköszörűsnek érzi magát.”

(forrás: Bános Tibor: Jávor Pál. Gondolat, 1978, 182-185.o.)