Évfordulók, események

„Stuart Mária története, amely az elhagyott francia tróntól az elveszett Skócián át az oly hőn áhított angol koronáig ível, egy bukott katolikus királynő kálváriája, akit idegen földön, az általa olyannyira tisztelt unokatestvér fogságba vetett, majd végül a vérpadra küldött. Nem csupán az angol koronát volt képtelen megszerezni, de még a saját trónjáról is elüldözték.”

VIII. Henrik 1547-ben bekövetkezett halála után az angol trónon gyorsan követték egymást a királyok és királynők, míg végül 1559 elején Boleyn Annával közös gyermekét, Erzsébetet Anglia királynőjévé koronázták, annak ellenére, hogy édesanyja kivégzése után (akit 1536-ban felségárulás vádjával elítélték) kizárták a lehetséges trónutódok sorából.

Stuart Mária VIII. Henrik nővérének, (Tudor) Margitnak unokájaként több jogot formálhatott az angol trónra. És Mária ragaszkodott is hozzá: egészen haláláig küzdött a maga igazáért. „Mária dédelgetett álma az volt, hogy Anglia királynője lehessen, hogy az unokatestvére, elvei és vallása dacára, elismerje a trón iránti igénye jogosságát.”

(forrás: Mary, Luc: Stuart Mária. Három ország királynője. Gabo, 2010, 8-9.o.)

Erzsébet végül a kivégzése mellett döntött, mert:

• Stuart Mária soha nem mondott le arról, hogy Anglia királynője legyen;
• részt vett az Erzsébet elleni merényletben (legalábbis erre utaltak a bizonyítékok, bár Mária mindvégig tagadta, hogy köze lett volna hozzá);
• a mélyen vallásos Mária a vallási megosztottságban szenvedő szigetországban az elégedetlen katolikus felkelők élére állna

Erzsébet nem szívesen végeztette ki rokonát, sokáig őrlődött a dolog felett: „Február elsején Erzsébet már világosabban is kifejezésre juttatta óhaját. Aláírván a halálos ítéletet, vágyakozva súgta oda Davisonnak, mennyire örülne, ha egy hű alattvalója megszabadítaná őt ettől a kínos kötelességtől, és lesújtana helyette, megkímélve ezzel Angliát Franciaország és Skócia rosszallásától.” I. Mária néven ugyanis ő volt Skócia királynője, valamint II. Ferenc francia király felesége, majd özvegye. Halálának – pontosabban kivégzésének kegyetlen – története hamar elterjedt. Állítólag háromszor lendült meg a hóhér bárdja, mire meghalt: először rossz helyen érte, a nyakszirten, a második ütéssel nem sikerült teljesen leválasztani a fejét a nyakáról, csak a harmadik bárdcsapás adta meg a kegyelemdöfést.

(forrás: Fraser, Antonia: Mária, a skótok királynője. II. köt. Európa, 1979. 273.o.)