Évfordulók, események

1856-ban August Wilhelm Hofman német kémikus egyik tanítványának, a tizennyolc éves William Henry Perkinnek azt a feladatot adta, hogy „vizsgálja meg, hogyan viselkedik az anilin oxidációkor. A kísérlet célja az volt, hogy a malária elleni gyógyszert, a kinint előállítsák. Merész vállalkozás volt (...)” A kísérletek során kátrányból kivont anilint használva felfedezte „az első anilinszínezéket, az első mesterséges színezéket.”

„A kísérleti edénybe pillantva, először csak fekete iszapot látott, de alaposan megnézve szép, ibolyavörös kristályok látványa azt az ötletet vetette fel, hogy esetleg textilszínezékként lehetne hasznosítani. A vegyület az anilinbíbor volt, amelyet később színe után mauveinnek (mályva) neveztek el, és amelynek előállítását Perkin 1856-ban szabadalmaztatta.

A „Perkin-ibolya” a fénynek és mosásnak ellenállt, úgyhogy egy festőüzembe próbára kiadott mintáról rendkívül elégedetten nyilatkoztak: „Ha az Ön felfedezése nem teszi túlságosan drágává a terméket, akkor kifejezetten a legjobb, amely hosszú idők óta csak felbukkant...” A Perkin család összefogott, s hamarosan üzemet nyitottak. A siker teljes volt, Angliában még a postabélyeget is Perkin-ibolyával festették meg, s Franciaországban is divatba jött a mályvaszín. A laboratóriumi kutatások tehát gyakorlati eredményekkel jártak. Megnőtt az érdeklődés a kátránytermékek és az „anilinszínezékek” iránt.

A sikereken felbuzdulva sokan kezdtek hozzá különböző színezékek előállításához, így például 1858-ban a francia Francois Emmanuel Verguin (1814-1864) nyers anilin ón-tetrakloridos oxidációjával fedezte fel azt a színezéket, amelyet egy évvel később szabadalmaztatott, s a franciák magentai győzelmének tiszteletére magentára keresztelt, Renard Freres pedig fukszia virágának színére utalva fukszin néven hozott forgalomba. Tőlük függetlenül Hogmann 1859-ben szintén előállította a fukszint toluidinből, s színéről rozanilinnek (anilinvörös) nevezte el. A fukszint közvetlenül felhasználták selyem, gyapjú, bőr vagy csersavval és antimonsóval pácolt pamut színezésére.”

(forrás: Balázs Lóránt: A kémia története. 2.köt. Nemzeti Tankvk. 596-599.o.)