Évfordulók, események

„Miután az előző év ősze a katasztrofálisan rossz termést követő éhséglázadások jegyében telt el, az 1848-as év a „milánói szivarzavargással” kezdődött, ami olasz hazafiaknak az osztrák kincstár ellen irányuló dohányzási sztrájkja volt. Csehországban is válsághangulat uralkodott.

A leghevesebben a diákok léptek fel, s amikor beadványukat az udvar visszautasította, elhatározták, hogy a március 13-án összegyűlő parlamenthez fordulnak. A Herrengassén lévő parlament előtt nagy tömeg gyűlt össze, majd benyomult az épületbe. Dr. Adolf Fischhof orvos tartott egy beszédet, majd felolvasták Kossuth proklamációját.

A szorongatott helyzetben lévő rendek saját, természetesen igen udvarias és mérsékelt hangú beadványukat akartak az udvar elé terjeszteni. A helyzet aggasztónak tűnt, ezért egy utász zászlóalj parancsot kapott, hogy tisztítsa meg a Herrengassét. A sajnálatos tűzparancs számos áldozatot követelt.”

(forrás: Zöllner, E.: Ausztria története. Osiris, 2000, 272-273.o.)

A bécsi felkelést még kettő követte az évben. 1848. május 15-én robbant ki a második bécsi forradalom, amelynek során az első megmozdulásban elért eredmények védelmét és újabb követelések támasztása volt a cél: kikényszerítik az uralkodótól az általános választójog és az új alkotmány ígéretét. Ezután az udvar 17-én elhagyta a várost és Innsbruckba szökött. Még októberben is voltak feszültségek: a munkanélküliek és a kisegzisztenciák helyzete tovább romlott. A bécsi felkelők figyelemmel kísérték a magyar eseményeket, és szimpatizáltak a magyar felkelőkkel. A Bécsben állomásozó gránátos zászlóaljt Jelasics segítségére rendelték ki a magyar forradalmárok ellen, s ezt igyekeztek a bécsiek ezt október 6-án megakadályozni, s újabb összecsapások alakultak ki. A felkelést végül október 31-én a császári csapatok verték le, akik elfoglalták a várost.