Évfordulók, események

A 19. század közepére Mexikó nehéz gazdasági és társadalmi helyzetbe került. A konzervatívok és liberálisok között kibontakozó harcoknak végül a francia császár, III. Napóleon csapatainak beavatkozása vetettek véget. Hogy biztosítsa az általa támogatott konzervatívok, a harcok során meggyengül hatalmú egyház és a francia befolyás megerősödését, Ferenc József osztrák császár (és magyar király) öccsét, Miksa főherceget szánták Mexikó trónjára.

Miksa egy 1862-ben levelében így ír helyzetéről: „Véleményem szerint Mexikóban Napóleon császár szeretne nagyobb jelentőséget kapni, de azt nem akarja, hogy ezt Európában is így lássák. Ezért kellett neki egy herceg, akiről úgy gondolja, hogy teljesen a bábjává teheti, és akit, tekintettel arra, hogy egyedül Franciaország támogatására számíthat, folyamatosan nyomás alatt tud majd tartani.”

„Ferenc Józsefnek kifejezetten tetszett az ötlet, hogy lázadó szellemű és becsvágyó öccsét messzire tudhatja magától, ráadásul császári trónt adhat neki. Ebben a korban nem volt meglepő, hogy az európai nagyhatalma különféle arisztokrata származású embereket ültettek a különböző országok trónjaira. Ha e terv beválik, Ausztriának máris hatalmas tengerentúli szövetségese lett (…).”

Miksa örömmel fogadta a felajánlott koronát: az ötletnek akadtak támogatói (testvérén és a pápán kívül még a saját hasznukat néző udvarnokok) és ellenzői (többen figyelmeztették Miksát a veszélyekre, aki azonban figyelmen kívül hagyta óvásukat) egyaránt. Gutuérrez azzal áltatta a herceget, hogy a jelenleg forradalmi hangulatú nép is őt kívánja trónjára: „a nép is erőskezű császárért kiált, aki stabilitást és gazdasági sikereket biztosít az országnak. (…) Még maga a pápa is szívesen áldását adta rá, mivel a katolikus Habsburgtól azt várta, hogy érvényre juttatja az egyház érdekeit, amelyeket a liberális kormányzat alaposan megtépázott”

1864. április 10-én létrejött a miramari megállapodás, amelynek értelmében ő lett Mexikó császára. Négy nappal később hajón elhagyta Európát, s május 28-án lépett mexikói földre. Nagy lendülettel fogott neki a munkának, azonban nem sokáig viselhette a címet: a liberálisok felkeltek a császár hatalma ellen, s az Egyesült Államok támogatásával a hátuk mögött III. Napóleon kénytelen volt csapatait visszahívni. Miksát is próbálták kimenekíteni, de nem akart szökni, büszkén kívánta kivárni sorsát. 1867. május 14-én megfosztották trónjától Miksa császárt, s hazaárulás vádjával halálra ítélték. 1867. június 19-én kivégezték.

(forrás: Lughofer, J.G.: A császár új élete. Gabo, 2007, 83-89.o. és

Foster, L.V.: Mexikó története. Pannonica, 1999, 121-122.o.)