Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1495. április 27-én született I. Szulejmán
Elődeihez hasonlóan folytatta az Oszmán Birodalom terjesztését, 3 fő fronton: északnyugatra a Habsburgok (és így Magyarország), a Földközi-tenger vidéke és Perzsia felé. „Az oszmán állam határait nagymértékben kiterjesztették a Kárpát-medence jó részének, Iraknak, Dél-Arábiának és csaknem egész Észak-Afrikának az elfoglalásával. Ez idő alatt az addigi terület nagyságának kb. felét kitevő területeket olvasztottak be, miáltal a birodalom területe 2 ¼ millió km2-re nőtt” - és ebben több hűbéres állam még nincs is messze.
Szulejmán halálakor az uralma alá tartozó terület nagysága szinte elérte az egykori Római Birodalomét. A Magyar Királyságban elfoglalta többek között Nándorfehérvárt, Budát, Szigetvárt, és győzött a mohácsi csatában. „Az Oszmán Birodalom, amelyre addig Európában mint valami barbár idegen testre tekintettek, most már az európai államok politikájának részesévé vált. Hallgatólagosan elismerték európai hatalom gyanánt, amellyel szerződéseket lehet kötni, s amellyel a más európai ellenfelekkel szembeni viszályok során számolni kellett.”
Uralkodása alatt az Oszmán Birodalom hatalmának zenitjén állt. „Nagy Szulejmán szultán 46 esztendeig tartó uralkodása nemcsak az állam területének nagyarányú kibővítése, hanem a belpolitikai innovációk miatt is jelentősnek nevezhető. E téren kétségkívül a legfontosabb az a nagymérvű törvényhozási tevékenység volt, ezért Szulejmán a török történetírásban a Kánuni, „Törvényhozó” melléknevet kapta.” Sokan őt tekintik a legnagyobb oszmán uralkodónak, és a birodalom hanyatlását az ő halálától kezdve számítják.
A 70. életévén túl is csatákba vonuló szultán 1566-ban, Szigetvár elfoglalásakor, pontosabban a vár eleste előtt három nappal elhunyt. Utódja II. Szelim lett, aki hozzá hasonlóan került a trónra: két bátyja, aki trónkövetelő lehetett volna, már halott volt: az elsőszülött Musztafát maga Szulejmán – a szultán hitvese, Hurrem intrikáinak köszönhetően – végeztette ki.
(forrás: Matuz József: Az Oszmon Birodalom története. Akadémiai K., 1990, 93-105.o.)
Kapcsolódó linkek