Évfordulók, események

A 26. Állami Építőipari Vállalat által épített Aranyhordó Vendéglő ünnepélyes megnyitójára 1969. július 11-én került sor. A nagyközönség másnap látogathatta meg a Kertvárosban, a Dózsa György út mellett álló épületet, melyet a Dunavidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat üzemeltetett.

Az épületre a tetején elhelyezett, sárgán világító ARANYHORDÓ felirat hívta fel a figyelmet már messziről. Alföldi, népies stílusban rendezték be az éttermet: tölgyfából készült, gyalult asztalokkal, magyaros faragású székekkel és fűzfakosárból készült lámpákkal. A pincérek szűrmellényben, a pincérnők hímzett matyóblúzban, matyókötényben és csipke hajkötőben szolgáltak fel.

Kívülről...

belülről...

Spéktű 1969-ből

A vendéglátóhely érdekessége a városban egyedülálló borpince volt, melyben az alföldi Lakitelki Szikra termelőszövetkezetből származó borokat szolgáltak fel, s alföldi házi füstölt húsokat lehetett enni, sőt akár zsíros kenyeret is. Az ételeket az Aranyhordó emblémájával díszített fatálakon szolgáltákfel; a frissen főtt húsokba pedig Aranyhordó Vendéglő feliratú kis, műanyag tőröket szúrtak. Az autósok „Kohász-Aranyhordó” feliratú kis műanyagzászlókat is kaptak ajándékba.

Érdekességek:

• 1970. május 31-től naponta több mikrobuszjárat közlekedett a Vidám Park és az Aranyhordó Vendéglő között.

• A belső berendezést Szörényi Béla belsőépítész tervezte, akinek nevéhez többek között a régi Országház Kávéháza enteriőre is kötődik.

• Az étlapon szerepelt húsleves gyűszűfánkkal, tésztaparcella-leves, Pentelei révész leves és Öreghegyi jófalat is.

• Egy tízdekás, körített parasztsonka 8 forint 20 fillérbe került; egy szintén tíz dekás, körített tepertő vagy tokaszalonna 3 forint 40 fillér volt.

• A szakács a népi ételek felkutatására alakult Gasztronómiai Társaság egyik szakértőjével járta az Alföldet, hogy megismerje a speciális ételkülönlegességeket