Évfordulók, események

„Szent Pantaleon emléknapja alkalmából Dunaújváros önkormányzata, a Pentele Baráti Kör és a római katolikus egyházközség megemlékezést tartott szombat este a kistemetőben és szentmise keretében szentelték fel a felújított kápolnát. A hosszú évekig tartó elhagyatottság után talán révbe ért a dunaújvárosi régi temető ügye. A közelmúltban feldúlt kegyhelyeket ismét rendbe hozták, a már-már műemléknek számító kápolnát pedig felújították. Az arra járó csak ámulhat: hihetetlen milyen szép lett.”

Dunaújvárosi Hírlap, 1992. július 28., 1.o.

A Kistemető centrumában áll a Szitányi kápolna. „Szemet nyugtató látvány arányos méreteivel, romantikus stílusú megjelenésével.” Építtetője szitányi Ullmann Vilmos volt. Apjának I. Ferenc 1825-ben Bécsben adományozott nemességet és címert, hozzá 1826-ban a „sztiányi” előnevet.

A család 1825 után tűnt fel Dunapentelén. Vilmos 1848-ban feleségül vette az egyik leggazdagabb pentelei földbirtokos lányát, Mondbach Matildot. Házassága révén tetemesen megnövelte vagyonát, és áttért a keresztény hitre. Keresztelkedési ajándékképpen, püspöki ösztönzésre 1859-ben megépítette a kápolnát és az alatta lévő családi kriptát. Feleségével a várdombon, az 1740-es évek elején épült kastélyban éltek, amely a legrégebbi és a legnagyobb volt a pentelei régi kastélyok között, az épület és a díszítések a késői magyar barokk stílusjegyeit tükrözte.

  A Kistemetőt a XIX. század elejének pentelei elitje hozta létre kúriái, uradalmai közelében. „Halottaikat a mai Temető utcát kísérő dombon temetik el. Azután ahogyan nő a lélekszám, új temetőt nyitnak a közelben, az utca végén.

Az 1820-as évek elejétől a pentelei kastélyok és kúriák lakói más helyen szeretnének végső nyughelyet lelni.

Később melléjük kívánkoznak a pentelei parasztok és polgárok is. Így alakult ki a mai Kistemető a kúriák közelében, majorságok szomszédságában.” Akkoriban a temetések alkalmával a fülük mellett papírrózsát viselő fekete lovak vitték a halottakat, jellemző volt, hogy nem temették közös sírba a házastársakat és gyakoriak voltak a rátemetések is.

A földbirtokos, nemesi, köznemesi, paraszti, és polgári családok tagjai mellett itt temették el Rosti Pált földrajztudóst, néprajztudóst, fotográfust, az MTA levelező tagját is.

források: Pentele ezer éve, Dunaújváros, 2008., 217, 233, 313-314.o. ; Dunaújvárosi Hírlap, 2004.01.17., 8.o.

A Kistemetőbe 1960 óta nem temetkeznek, 1967. március elsejével a városi tanács lezáratta, 1989-ig pedig a római katolikus egyház tulajdonába tartozott. 1987-ben a Pentele Baráti Kör és a Dunaújvárosért Városszépítő és -védő Egyesület tagjai önkéntesek segítségével elkezdték a temető rendbehozatalát. Az önkormányzat 2004-ben kegyeleti parkot tervezett létrehozni a temető helyén, de a Pentele Baráti Kör megmentette a felszámolástól őseik nyughelyét.