Évfordulók, események

Michael Ende  az általános iskolában rendkívül rossz tanuló volt, mert úgy érezte: „Ha nagyon belemerülök az egyszeregybe, akkor tönkremegy a fantáziám”.

Egy iskolatársa bíztatására 1943-ban verseket és novellákat kezdett írni. A háború után barátaival megalakította a „Tetőtér Színházat”, lefordította és előadta Cocteau „Orfet”-jét. Hirosima emlékére „Az idő jön” (Die Zeit kommt) címmel színdarabot írt. Ende 1956-ban több hónapot töltött Olaszországban, Palermóban, ahol nagy hatást gyakoroltak rá azok az elbeszélők, akik nagy tereken pénzért mesélték történeteiket. Ekkor fogalmazódott meg benne a vágy, hogy ő is ilyen történeteket írjon.

Egy grafikus barátja javaslatára született meg 1957-ben a „Gombos Jim” című mű, amely meghozta számára az anyagi függetlenséget és ettől kezdve csak az írással foglakozhatott.

1972-ben látott napvilágot meseregénye: a „Momo” avagy „Furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt”. A saját maga által illusztrált kötet hatalmas sikert aratott.

Michael Ende 1979-ben fejezte be legismertebb művét, „A Végtelen Történet”-et, amelyért még ugyanabban az évben megkapta a „Buxtehuder Bullát”. „A Végtelen Történet”-ből Wolfgang Petersenn hatalmas sikerű filmet készített, ami Ende számára a legrosszabb giccset és kommerszt jelentette, ezért visszavonta nevét és pert indított a forgatás megakadályozása érdekében, de kérelmét néhány jelenet törlésén kívül a bíróság elutasította.

Habár Michael Ende kiadott műveinek példányszáma 1992-ben elérte a 15 milliót, az irodalomkritikusok teljes mértékben mellőzték. Ende így nyilatkozott erről: „Minden ajtón keresztül beléphetünk az irodalmi szalonba: a börtönajtón, az őrültek háza ajtaján, vagy a bordélyház ajtaján keresztül, csak egy ajtón, a gyerekszoba ajtaján keresztül nem szabad bejönni.”