Évfordulók, események

Oskar Schindler emlékműve Svitavyban „Oskar Schindler a történelem egyik legambvivalensebb, legellentmondásosabb „figurája” volt. Jellemében egyszerre volt hedonista, élvhajhász, nőcsábász, iszákos ügyeskedő, számító, ízig-vérig kapitalista üzletember, de ugyanakkor - tettei és megmentettjei elmondása alapján - önfeláldozó, barátságos, nagyvonalú és jólelkű emberbarát is.”

„1944-ben a visszavonulási terv szerint a gyárat Brněnecbe (Brünnlitz) telepítették át, Schindler vihette az összes felszerelést is, nélkülözhetetlen zsidóit is. A költözéskor készült az ún. „Schindler listája”, ami azoknak a zsidóknak a nevét tartalmazta, akiket Schindler magával vitt az új gyárba. A listát Schindler titkára, Itzak Stern gépelte le, 1098 nevet tartalmazott. Őket nevezik "Schindlerjude"-nak. A listán az időseket 20 évvel fiatalabbként, a gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett szakmunkás végzettségek szerepeltek.

A listán van Abraham Bankier neve is, ő volt eredetileg a gyár tulajdonosa. Végül 1944. október 22-én 687 férfi érkezett meg Brněnecbe, a Gross Rosen koncentrációs táborhoz tartozó munkatáborba, amelyet Schindler százezer márkáért építtetett. A nőket Plaszówból valami tévedés folytán először Auschwitzba vitték, Schindler innen váltott ki briliánsokkal, kávéval és konyakkal 298 személyt; ők 1944. november 22-én érkeztek meg Brněnecbe. (…) A háború utolsó heteiben több zsidó transzportot is befogadott Schindler – 1945. április 18-án 1136 foglyot tartottak számon a brněneci munkatáborban. (…) A brünnlitzi üzem 1945. május 8-ig működött.”

A háború után Schindler feleségével együtt elhagyja Lengyelországot. Néhány évig Svájcban élnek, majd Argentínába költöznek. Schindler vállalkozásai (nutriafarm, csirkefarm) sorban csődbe mennek, 1958-ban Frankfurtba költözik. A háború végétől egészen haláláig zsidó családok segítik életét (költözés, anyagi támogatás), gyakran kap leveleket hálás túlélőktől – s mélységesen nagy tisztelet övezi azt a férfit, aki 1200 embert mentett meg a haláltáborok borzalmától.

„1974. október 9-én, hatvanhat éves korában halt meg Hannoverben. Holttestét Jeruzsálembe szállították, és a Sion-hegyi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Emléktábláján a következő felirat olvasható: „Köszönjük Istennek, hogy a miénk volt.“” Különleges történetét Thomas Keneally író révén ismerhette meg a világ a Schindler bárkája (1982) c. regényéből. A könyvből született később a 7 Oscar-díjjal jutalmazott film, a Schindler listája (1993). 2000-ben kiadták leveleit és feljegyzéseit is, Én, Oskar Schindler címmel.