Évfordulók, események

A Halloween (neve az angol All Hallow's Evening, azaz a „holtak éjszakája” kifejezésből született) az ősi kelta ünnepből, a Samhainból ered: november elsején kezdődött náluk az új év, így október utolsó napja számukra a nyár, a betakarítás végét és a sötét, hideg tél kezdetét jelentette. Ekkor hatalmas máglyákat raktak: az emberek összegyűltek, és gabonát és állatokat áldoztak a kelta isteneknek. Jelmezt is viseltek: általában állatok bundáját és koponyáját öltötték magukra.

A kelták úgy hitték, hogy az új év első napja előtti éjszakán (október 31-én) az élők és holtak világa közötti határ elvékonyodik, és a holtak és a szellemek vissza tudnak térni az élők közé. Úgy gondolták, hogy ekkor a visszatérő lelkek a házak között bolyonganak, így féltek kimenni otthonaikból. Hogy elkerüljék, hogy a szellemes felismerjék őket, amikor sötétedés után elhagyták házukat, jelmezt öltöttek: néha csak maszkot húztak. Hogy távol tartsák őket otthonaiktól, egy tál ételt helyeztek a bejárat elé, hogy lecsillapítsák őket, és ne akarjanak betérni.

A 8. században III. Gergely pápa november elsejét tűzte ki minden szentek és mártírok ünnepének: a kereszténység elterjedésével azonban a mindenszentek ünnepe a kelta samhaint egyre inkább kiszorította, és keveredtek az ünnepekhez kötődő szokások. A jelmezek megváltoztak: angyaloknak, szenteknek és ördögöknek öltöztek be; és a bejárat előtt hagyott ételek helyett már a szegényebb városlakók járták a házakat és adományokat (elsősorban élelmet) koldultak: az emberek kisebb süteményeket adtak nekik azért cserébe, hogy a család halottainak lelkéért imádkozzanak. Ebből alakult ki a mai „csokit vagy csalunk”, amikor a gyerekek ijesztő jelmezekben házról-házra járnak ajándék, édességek, pénz reményében.