Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1827. november 18-án halt meg Wilhelm Hauff

A német meseíró olyan, ma is kedvelt meséket írt, mint a A spessarti fogadó, A kőszív vagy A kis mukk története.

„Az Úr ezernyolcszázkettedik esztendejében a németországi Stuttgartban megszületett Wilhelm Hauff. Az ifjú, aki tragikusan rövid élete során teológiát és filozófiát tanult, huszonkét éves korára íróvá cseperedett. Hamar rátalált korának legnépszerűbb műfajára, a mesére, de míg kortársai, a Grimm testvérek, a romantikus költők és írók elsősorban az európai mesehagyományt dolgozták fel, Hauff bátran és ihletetten merített a keleti történetekből is. A szereplők és helyszínek színes forgataga így válik egyszerre titokzatossá – és mégis oly ismerőssé, hogy azonnal a szívünkbe zárjuk.”

(forrás: Wilhelm Hauff összes meséi. Előszó. Szukits Kvk., 2003)

 

       

"Wilhelm Hauffnak könnyű szárnyú fantáziája volt. Andersenhez közeledőn önkínzó és beteges néha, de máskor szeszélyesen vidám és mindig szinte fiatalos áhítatossággal szép. Volt benne valami még abból az utolsó gyermekbetegségből, amin át kell esni, hogy filozófus próbálhasson lenni az ember. Ebben a különös lelkiállapotban úgy tűnik fel, mintha az egész külső világ, hol mulattató kicsiségben, hol riasztón óriásira nőve, mozogna valami bűvös szemüveg mögött.

A vonalak szédítőn elferdülnek, az alakok áthasonulnak, egymásba olvadnak. Csak egy pozitív és változatlan (legalább úgy érzi az ember): saját egyénisége, amely tele van titkos szenvedéssel és titkos gyönyörűséggel, s amelyet egészen nem tud megérteni soha senki. Fiatalos fájdalom és fiatalos büszkeség az az érzés, hogy az embert nem értik meg (még ha nagyon jól megértik és szeretik is). Gőgös alázatossággal és lázas tettvággyal tölti be, s örökké nyugtalan álmok közt tartja a szívet.

Wilhelm Hauff, szegény, meghalt, mielőtt egészen kigyógyult volna ebből a fiatalos lázból (…) De a meséi itt vannak, és varázslatosan hatnak reánk. Kevés kivétellel nem gyermekmesék, amint Hauff maga is a serdültebb ifjúságra gondolt ajánlásában és abban a beszélgetésében is, amit az alessandriai sejk termében folytat az öreg dervis három fiatalemberrel. És csakugyan, talán azok a legszebb meséi, amiket nem találni meg az ismert ifjúsági kiadásokban. Hauff, aki úgy szerette a meséket, elsősorban önmagának mesélt.”

forrás: Kosáryné Réz Lola: Wilhelm Hauff

Kapcsolódó linkek