Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1890. július 29-én halt meg Vincent van Gogh

"Festmény, könyv - ezeket nem szabad lebecsülni..."
Út ciprussal Út ciprussal

Vincent Van Gogh vigasztalásai

Vincent bevette aznapi káliumbromid
adagját. Majd az izlandi halászokra gondolt,
magányukra, kiszolgáltatottságukra a tengeren.
Ezért, e komor halászoknak, akik gyerekek és
mártírok egyszerre, bölcsődalszerűen ringató
képet akart festeni halászhajó fülkéikbe.

Így akart másokat vigasztalni az,
aki életében oly kevés vigasztalást kapott.
Vagy a dühöngők cellájában a fehér kert,
vagy az élénk, erős, dolgoztató részvét;
Vincent Van Gogh választhatott. Nemcsak
az akadémikusok, a polgárok szemében sem volt elég jó.

Önarckép Önarckép

Betegségre a múlandóság színei voltak
a patikaszerei. Mindenki szenved valamitől
figuratív léptei kopogtak a sivár padlón,
az arlesi kis sárga ház egyszemélyes elmeszociális
otthonában. Teológia, filozófia, pálinka,
festészet négy égtájának őrjítő mistráljában.

Ha Vincent a földekre kiballagott,
nagy nyugtató gyógyszereket kapott. Sütött
a Nap, sütött a láncolat, a Többel vagyok a
földhöz láncolva, mint pusztán földi kötelékkel:
önvigasztalásul egy holland költőtől idézett
sor csengte sebzett fülén a kötelék taktust.

Templom Auversben Templom Auversben

Impresszionistaként neki rendőr,
avagy ápoló tűnt fel olykor idegei
vászon csendéleteként. Tény, Tardieu
polgármesternek 80 aláírást gyűjtöttek
össze a polgárok egy beadványban, kórházba
vitetni a rikító sárga napraforgók nagymesterét.

Vincent elnézően fogta fel betegségét.
Ha sok zavar van a világban,
ő e zavarodottságból vette ki a láncolat
legszomorúbb, legesendőbb részét az elmebajjal.
Az óriási apostoli lappangási idő izgatta,
ég és föld altruista távlatában.

Napraforgók Napraforgók

Pro és contra, a jóság, mint az
anyagmegmaradás törvénye, nem vész el,
csak átalakul. A jó Vincentnél a lila irisz,
a meztelen bánkódó lány, a munkába menő
bányászok triptichonján őrződött meg szentség
és mulandóság tanulmány krízise jó és rossz között.

Vincent szentimentális, barbár
parasztként nyúlt sokszor az ecsethez.
S a föld elnézte, hogy a logikus gondolatmenetnek
nem mindig jó gazdája ő. A föld elnézte azt a
revolverlövést is, Auvers felé haladva, a júliusi
nagy közömbös, képi, képtelen ragyogásban.

Kapcsolódó linkek