Évfordulók, események

"Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam.

És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető 'homokos, vizes síkságra'. Ahol már nincs remény.

De lehet, hogy mégiscsak Jelenits tanár úrnak van igaza. Lehetséges, hogy azok közé tartozom, akikről Hofmannsthal így ír: 'Céltalan vándorai a térnek'.”

Kutatási területe az 1960-as években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia. Munkássága kezdeti szakaszában Anglia művelődéstörténetével foglalkozott, majd irodalomelméleti munkái jelentek meg; Elemezte a magyar társadalom fejlődési rendellenességeit, a magyar politikai rendszerváltozás tanulságait. A kilencvenes évek eleje óta az európai civilizáció jelenkori átalakulását tanulmányozza. Több TV-sorozata is volt ezekben a tárgykörökben.

Magyarországon, Amerikában, Angliában, Franciaországban, és másutt több mint harminc könyve jelent meg. Több hazai és külföldi egyetem professzora, illetve vendégprofesszora volt (ELTE, József Attila Tudományegyetem, Concordia University (Montreal), Stanford University (Kalifornia), Georgetown Unversity (Washington), European University Institute (Firenze), Central Eurpoean University (Budapest). 2002 óta a College of Europe (Brüsszel) professzora. Munkásságáért 2006-ban Széchenyi-díjat kapott; 2007-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki.

forrás: Elhunyt Hankiss Elemér (litera.hu)