Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1985. október 10-én halt meg Orson Welles

A legnagyobb visszhangot keltő munkája talán a Világok harca c. rádiójáték volt.

Orson Welles élete során több filmet és színházi előadást is rendezett, azonban a legnagyobb visszhangot keltő munkája talán a Világok harca feldolgozása volt. 1937-ben megalapította színházi társulatát, a Mercury Theater-t, amely 1938-tól a CBS rádiófrekvenciáján műsoridőt kapott. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből rendezett Orson Welles  rádiójátékot.

Howard Koch (a Casablanca írója) olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek - váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal -, hogy rengetegen valóságosnak hitték a "tudósítást" - annak ellenére, hogy az adás előtt, majd alatta többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó. A pánik azonban sokkal erősebb volt annál, hogy erre odafigyeljenek. Voltak, akik menekülni próbáltak, mások a rendőrséget és a lapszerkesztőségeket bombázták telefonhívásaikkal. Arról eltérőek az adatok, hogy mennyien estek a rettegés áldozatául. A tekintélyes Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá. Az eset a Föld szinte minden országában a címlapokra kerül, Welles rádióműsorát pedig felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.

 

Az Aranypolgár című film plakátja Az Aranypolgár című film plakátja

 

1939-től Welles Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik, a történet különböző szereplőinek szemszögéből.

A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette.

Csupán később - a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően - fedezték fel Welles mesterművét és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.

Kapcsolódó linkek