Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1814. december 2-án halt meg de Sade márki

„...szeretném hinni, hogy amiként sírom is jeltelen lesz a földön, úgy emlékemnek sem marad nyoma az emberi elmékben...”
A francia nemesi születésű Sade márkit szexuális preferenciái és erotikus írásai miatt többször elítélték, ült börtönben (illetve végezték ki jelképesen), élete utolsó 13 évét pedig az elmegyógyintézetben élte le. Művei egy részét (különösen az erotikus tartalmúakat) éppen börtönökben írta, unaloműzésképp.

1784-ben a Bastille-ban raboskodott, mikor megírta a Szodoma százhúsz napját; 1787-ben a leghíresebb írásának, a Justine-nak egy korai verzióját. 1789 júliusában, mikor a forradalom elérte a híres francia börtönt, átköltöztették egy bolondok házába Charentonba, majdnem egy évre. Szabadulása után egy évtizeddel visszakerült ide, ahol 1814. december 2-án meghalt.

A Justine első kiadása (1791) A Justine első kiadása (1791) „A századvég legfontosabb francia írója, aki szinte az összes uralkodó tendenciából merít, ugyanakkor teljesen egyéni hangon szólal meg: Sade márki (1740-1814). Az egész francia irodalom legvitatottabb, legbotrányosabb, már-már mitikussá nőtt írójának művei ellenállnak a kategóriákba való besorolásnak.

Ő magát alapvetően filozófusnak tekintette; eszmerendszere a felvilágosodás talaján áll, de annak minden elemét szélsőséges módon értelmezte. A természettel való harmónia, a természeti törvényekre való hivatkozás nála minden olyan cselekedetet igazol, amire az embert a természet fizikailag képessé tette, akár még a gyilkosságot vagy a perverziót is.

A földi boldogság keresése nála az önző hedonizmusban nyer kifejezést, azaz az egyéni örömszerzés igényének bármi áron, akár mások kárára történő kielégítését jelenti. […] Morálfilozófiájában az enciklopédisták tekintélyellenességét vallja, a materialistáktól örökölte szélsőséges ateizmusát, a szkeptikus angol filozófiából, mely szerint az erény nem mindig nyeri el méltó jutalmát, pedig azt a következtetést vonta le, hogy azt kizárólag a bűn nyeri el.

Regényei két csoportra oszthatók: a fent idézett eszmerendszert nyíltan képviselő, névtelenül megjelenő és Sade által soha fel nem vállalt művek, illetve egy kifinomult, minden vulgaritástól mentes nyelven íródott, az erkölcsi bűnökre csak utaló, szinte már nevelő szándékú, Sade nevével megjelenő művek.

Az első csoportba tartoznak a szerző legismertebb regényei: a Justine-ciklus [Az erény meghurcoltatása; Justine, avagy az erény bajjal jár], a Juliette története, avagy a bűn virágzása, a Szodoma 120 napja vagy A budoár filozófiája. […]

Munkáinak másik csoportjába, a névvel is felvállalt alkotások közé tartozik a saját maga által főművének tartott regénye, az Aline és Valcour, alcíme szerint filozófiai regény, későbbi történelmi regényei, illetve novellagyűjteménye, a Szerelmi bűnök, amelynek híres előszava fontos regénytörténeti és regényelméleti értekezés, Sade egyetlen ilyen jellegű írása.”

(forrás: A francia irodalom története, ELTE Eötvös K., 2011, 393-396.o.)

Halála után legidősebb fia elégette kéziratainak nagy részét. A 19 században széles körben olvasottak voltak művei, elsősorban írók és művészek forgatták. Írásai tiltottak voltak hazájában egészen az 1960-as évekig – ma már a felvilágosodás kori francia irodalom egyik legismertebb alakja

Kapcsolódó linkek