Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1640. május 30-án halt meg Peter Paul Rubens

A flamand festő „a festészet Homérosza”, „a barokk királya” volt.

Rubens feleségével,Hélène Fourment-nel
és fiával, Peter Paullal Rubens feleségével,Hélène Fourment-nel
és fiával, Peter Paullal
„Az a Rubens, aki életének utolsó szakaszát a tájkép és a családi élet derűjének szentelte imádott Vénusza mellett, csak gratulálhatott önmagának, amiért a festészet minden témáját kimerítette. Sikeres volt minden zsánerben: festett vallásos és világi jeleneteket, mitológiai kompozíciókat, portrékat királyokról és bensőséges családi arcképeket, valamint különféle pásztorjeleneteket és tájképeket. Pályafutása elején túlsúlyban voltak a drámai és erőszakos epizódok, a harc és a nőrablás. Ezek utat engedtek a barokk pátoszának és saját barokk vallásosságának. Életét dicsőségben fejezte be, a családi és érzéki szerelem festőjeként. Utolsó Önarcképén feketébe öltözve, tollas kalappal a fején látható, mint a muskétások – ami ő maga talán mindig is volt. Félig leereszkedett szemhéja alól élettapasztalatban gazdag szem csillan felénk. Úgy tűnik boldog életet élt, és közben elnyerte a szív igaz békéjét.”

(forrás: Néret, G.: Peter Paul Rubens.Taschen/Vince K., 2005, 87-88.o.)

„Született festő” - mondta neki Van Noort, amikor hosszú idő után egyszer véletlenül rábukkant a fiú elrejtett kis vázlataira és festményeire. De Pieter Pauwel tudta, hogy ez így nem igaz. Nem született festő, hanem született megfigyelő volt. Ugyanúgy válhatna belőle pap, ügyvéd, ács vagy marhapásztor – bármi, legfeljebb katona nem. Nem élt benne gyűlölet, képtelen lett volna ölni.

 De ezen az egyen kívül mindent el tudna végezni, bármit meg tudna tanulni, ebben biztos volt. Vérmérsékleténél és adottságainál fogva különösen alkalmas volt művészi pályára, és ezt elsősorban annak köszönhette, hogy örökké figyelte a dolgokat, tudatosan utánzott mindent, hogy minden újdonság megragadta, azonnal észrevett minden változást és furcsaságot az ismerős tárgyakon és embereken.

        Adam van Noor megütközéssel fogadta Pieter Pauwel reagálását az ő dicséretére.

- Én született festőnek nevezlek, te meg csak vonogatod a vállad! Hát ezt hogyan gondolod?

A fiú megint csak rántott egyet a vállán.

- Magától tanultam festeni.

- Én ugyan nem tanítottalak, te lestél el mindent.

- Tisztességtelen volt?

A tagbaszakadt festő megsimogatta sűrű, kemény, szakállát és felnevetett:

- Többet tanultál, mint amire befizetett neked a grófnő, ez volt tisztességtelen!

       Valójában Van Noort a fiú csodagyerek voltát érezte tisztességtelennek. Rendkívüli tehetsége vitathatatlan volt, s a fiú ezt magától értetődőnek tartotta, ami még elviselhetetlenebbé tette a tényt mestere számára.”

(forrás: Braider, D.: Rubens: az életöröm festője. Corvina, 1987, 28-29.o.)

 

Levétel a keresztről Levétel a keresztről Léda és a hattyú Léda és a hattyú A szerelem kertje A szerelem kertje A Medici-sorozat egyik képe A Medici-sorozat egyik képe

 

„[…] Ezekben a testekben egészen nyilvánvalóan laknak: ők Rubens saját ízlésének, erőteljes individualizmusának és érzékenységének kifejezői. És lesznek olyanok, akik zavarba jönnek, nem is annyira a lendületes formáktól vagy a telt idomok vonzerejétől, inkább a szertelen testiségtől, a szélsőséges realizmustól: ezeknek a kipárnázott dundi testeknek gyöngyfényű bíborától. Az ember csak azzal érvelhet, hogy valamennyi aktfestő közül Rubens volt az, ki a legtökéletesebben közvetítette az emberi test színeit és textúráját. Nemzedékek igyekeztek hiába újra megragadni Rubens „gyöngyházszínű aktjainak” áttetsző mélységét és belső ragyogását.”

(forrás: Néret, G.: Peter Paul Rubens. Taschen/Vince K., 2005, 13.o.)

Kapcsolódó linkek