Évfordulók, események

Róth Miksa: Liszt Ferenc „Liszt Ferenc élete korántsem véletlenül foglalkoztatja az életrajzírók fantáziáját: kalandos, eseménydús: valódi művészsors. Csodagyerekként indult, szép, sikeres férfi lett: szerelmi élete megbotránkoztatta a kortársakat – a birkaszámadó fiáért hercegnők rajongtak és omlottak karjaiba; a maradéktalan sikert, a virtuóz zongoraművészi pályát cserélte föl a sokkal rögösebbel: az új zene alkotójaként, lelkes propagálójaként, Wagner népszerűsítőjeként sok támadás, gúny és megvetés zúdult rá. Élete, miként zenéje, romantikus és fordulatos, szenvedélyes és szélsőségek között hullámzó... Egyszerre mély érzésű és léha – életének mégis van vezérelve: országok, politikai érdekszférák és társadalmi kasztok fölött álló, az élet örömeit kereső szabad ember, aki magasabb rendű értékekre függeszti szemét: az örök művészetre."

forrás: Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia. Szépirodalmi K., 1986

„... a Liszt kora előtti és Liszt korabeli nagy zeneszerzők közül egy sem volt, aki annyira engedett volna a legkülönfélébb, a legkülönbözőbb, a legheterogénebb hatásoknak, mint Liszt. ...amihez Liszt hozzányúlt – legyen az akár magyar műdal vagy népdal, akár olasz ária, akár más egyéb – azt úgy átgyúrta, arra annyira rányomta saját egyéniségének bélyegét, hogy mintegy saját tulajdona lett belőle. Amit ő ezekből az idegen elemekből teremtett, az félreismerhetetlenül Liszt-zene lett... Zongoraműveinek egy részében, mintha szándékosan az átlagízlés kielégítését kereste volna. Persze ezeken is meglátszik, még a legkisebb részletben is, nagy alkotóművészete. De tartalmilag ezek a csillogó és «fülbemászó» művek korántsem adnak nekünk annyit, mint más, főleg érettebb korából való, minden sallangtól mentes zongoraművei. Formailag, technikailag azonban ezek is tökéletesek, sokszor talán tökéletesebbek, mint egynémely nagyobb-szabású, tartalmilag jelentékenyebb műve.”

forrás: Bartók Béla: Liszt Ferenc. Nyugat, 1936. 3. sz.