Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1857. december 3-án született Joseph Conrad

"A hajókkal sosincs baj. Csak az emberekkel, akik rajtuk vannak!"

"Az angol regény óriása ... a világirodalom legbonyolultabb, legkülönösebb regényíróinak egyike kelet-európai emigráns volt, aztán tengeri csempész, majd okleveles hajóskapitány, afrikai folyamok és távol-keleti tengerek hajósa, mielőtt csaknem negyvenévesen kiadta első regényét Angliában. Tizenkilenc éves koráig egyetlen szót sem tudott azon a nyelven, amelyen - nem utolsósorban éppen nyelvileg oly gazdag - életművét megírta. Termékeny írói élete éveiben és Chance (1913-Véletlen) című regényének nagy népszerűséget hozó amerikai megjelenése után is, amikor tekintélyét angol kortársai közül talán csak Thomas Hardyé múlta fölül, magányos, zárkózott, nehéz természetű, rejtélyes ember maradt.

Keserűen, mérgesen tiltakozott, valahányszor egzotikusnak, izgalmas tengeri kalandregények írójának nevezték. Ennél jóval többet akart; jóval többet is ért el. Moralista volt, akit mindenek-fölött az emberi természet érdekelt, az ember erkölcsi helytállása nehéz, válságos helyzetekben. Olyan világból - Kelet-Európából - érkezett Angliába, amelyben az élet gyakrabban, kegyetlenebbül és elkerülhetetlenebbül vetette föl a helytállás, önmagunkhoz való hűség, megőrzött vagy eladott emberi méltóság erkölcsi dilemmáit, mint az akkor nagysága teljében álló, gazdag és rendíthetetlennek látszó brit birodalomban."

forrás: Joseph Conrad (literatura.hu)

 

 

"...mert a hajós számára nincsen más rejtelem, csupán maga a tenger, amely élete királynője – kifürkészhetetlen, akár a végzet. Ami aztán a többit illeti, munkájának végeztével, egyetlen alkalmi parti portya vagy dáridó elegendő arra, hogy feltárja előtte egy egész kontinens titkát, és ilyenkor többnyire ráeszmél, hogy ezt a titkot nem is érdemes megismerni. Ezért a hajóstörténetekben van valami közvetlen egyszerűség, mondanivalójuk egy feltört dióhéjban elfér. De Marlow nem volt tipikus hajós (eltekintve attól a hajlamától, hogy szeretett történeteket szövögetni), és számára egy jelenet mondanivalója nem belül rejtőzött, miként a mag, hanem kívül, mintegy beburkolta a mesét, amely csupán előhívta a lényeget, mint parázs a ködöt, ahogyan néha a holdfény kísérteties ragyogása láthatóvá teszi a ködszerű fényudvarát."

Kapcsolódó linkek