Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1832. szeptember 21-én halt meg Walter Scott

"... szíve az ábrándos múlthoz húzza, esze a józanul épített jövőhöz. "
„Bennünket például egyetlen katona sorsa a csatában jobban érdekel, mint egy általános támadás nagyjelentőségű eseményei; két szerelmes boldogsága, kik gyötrelmek és sóvárgások után megbékültek és egyesültek, jobban érdekel, mint egy egész nemzet sikeres erőfeszítései. Hogy mily okokból származhat ez, az távolabbi és nem oly lényeges szempont.”

részlet Walter Scott: A Triermain menyegzője első kiadásának előszavából

„(…) nem is regényírónak készült. Negyvenhárom éves volt, amikor első regénye megjelent. Nevét az angol irodalmi életben akkor már rég jól ismerték mint költőét. És nem is volt rossz költő. A történelmi ábrándok színes felidézője volt, a skót táj és a skót múlt jól verselő poétája. Közben különc nemes úr, aki középkori hangulatú kastélyban lakott, gyűjtötte a régiségeket, méghozzá szakértő felkészültséggel. (…) Ez a gazdag ismeretanyag később nagymértékben meghatározta korábrázoló módszerét. 

Byron verseinek megjelenése után hátat fordított a költészetnek, és volt művészi leleménye, hogy megtalálja az új műfajt, amelyben ő a versenytárs nélküli. Ez az új műfaj, a romantikus történelmi regény, valójában már benne lappangott addigi költészetében.”

 

„(…) gyakorta maga igyekszik valamivel nehezebbé, sőt nehézkesebbé tenni regényeit, hogy nyomatékot adjon mondanivalói komolyságának. Régiségtani leírások, történelmi jegyzetek, tudományos igényű magyarázgatások állítják meg lépten-nyomon az olvasót, aki izgatottan várja, mi lesz a bajbajutott hős sorsa, összekerülnek-e végre a szerelmesek, győz-e az igazság és a méltányosság az ármányok szövevényei ellen.

Holott a romantikus regényeknek ezek a mozzanatai csupán eszközök az író számára, hogy megmutassa a történelem szükségszerű útját. Scottot azonban elsősorban nem a történelem nagy hírű személyei érdeklik. Ő kort ábrázol, amelyben a valóban élt alakok csak a történetek peremén jelennek meg. A központban a korok átlagemberei állnak.

Walter Scott tudatosan úgy komponálja regényeit, hogy a főalakok — Waverley, Ivanhoe, Quentin Durward és a többiek — kitalált személyek, akiket az író szabadon mozgathat a történelem adott lehetőségei és a hiteles külső körülmények között. Ezek a scotti hősök nem afféle nagy emberek — rendszerint derék, rokonszenves, de apróbb hibáktól sem mentes alakok, akik saját életük boldogulását keresik, s egyszerre csak a viharzó történelem kellős közepén találják magukat.”

forrás: Walter Scott (literatura.hu)

Kapcsolódó linkek