Évfordulók, események

"Steindl mesterben valódi művészlélek, hatalmas alkotó erő lakozott. Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent; minden örömét művészetében lelte és egész idejét művészetének szentelte. Egyenes, szókimondó modora miatt talán sokan nem vonzódtak hozzá, de a kik megösmerték, tudták, hogy szívvilágában a jóság foglalja el a legnagyobb helyet.

Csupa egyszerűség, szerénység volt. Nem irigye a mások sikerének, viszont ő sohasem kereste a hangos sikert. Keveset írtak róla, mert magába zárkózott természete hadilábon állt a nyilvánossággal. Azt tartotta, hogy a művész egyénisége csak úgy érvényesülhet igaz alakjában, ha gondolkozásában, művészi megnyilatkozásában teljesen önálló, szabad, ha abban nem zavarja semmiféle idegen befolyás."

(forrás: Csányi Károly: Steindl Imre = Művészet 1902. 5. szám 334-339 p.)

Steindl Imre tanulmányait a budai műegyetemen és a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. 1869-től tanított a budai műegyetemen. Művészetét leginkább az eklektikus stílus jellemezte, érdeklődése előbb a reneszánsz, majd a gótika felé fordult.

Főbb művei:A budapesti újvárosháza (1870-72, Váci u. 62-64.), a Múzeum körúti egyetemi épület (1880-83), a budapesti Rózsák terén a plébániatemplom (1897-1900), és a legfontosabb, a neogótikus stílusú Országház (1884-1904). A szakemberek szerint az angol gótikát és részben barokk elemeket ötvöző, egyedi jellegű épület kiemelkedik a korabeli parlamentépületek közül.

Több jelentős műemlék restaurálása is az ő nevéhez fűződik: például a Vajdahunyad vára (1870–74), a szegedi ferences templom (1876), a kassai székesegyház (1877).

Tudományos munkásságának elismeréseként 1898-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.