Évfordulók, események

Az angol csillagász és természettudós minden fellelhető korabeli üstökösmegfigyelést elemzett. Véleménye szerint az 1531, 1607 és 1682-es fényjelenségek a Nap körül ellipszis pályán, 76 éves periódussal keringő üstökösnek tulajdoníthatók. Azt a nézetet fogadta el tehát, mely szerint az üstökös a Naprendszer tagja, nem pedig egyszerűen "lidércfény".

Kiszámította, hogy az üstökös 1758 karácsonyán ismét fel fog tűnni, bár azt is tudta, hogy ő ezt már nem éri meg (102 évesnek kellett volna lennie). Ezért egy különös kérést intézett a csillagászokhoz: keressék meg az üstököst és emlékezzenek meg arról, hogy volt egy angol ember, aki megjósolta annak visszatérését. A világ teljesítette a kérését és az üstökös visszatérésekor Halleyről nevezték el.

A Halley által vizsgált üstökös keringési idejét a tudós halála után is számítgatták még: véleményük szerint ez 618 nappal hosszabb, mint korábban hitték, s így 1759 márciusában, áprilisában vagy májusában várható, hogy ismét a preihéliumba jut (a Naphoz legközelebbi pontra a pályáján). A közzétett adatok birtokában tovább folytatták a kométa keresését. Delisle egy csillagtérképen már korábban gondosan körülhatárolta azokat a területeket, ahol számítani lehet föltűnésére.

Messier azonban hiába kémlelte az égbolt kijelölt részeit mindegy másfél esztendeig. A térkép becsapta őt, hiszen az objektum a határokon kívül bukkant fel. A gyakorlott obszervátor nem is vette észre, csak amikor már igazán közel járt. Halley üstökösét 1758 karácsonyán egy szász földművesnek, a csillagászatot szintén kedvelő Johann Georg Palitzschnak sikerült elsőként megpillantania a Drezda közelében levő Prohlisban...

Az igazán fontos eseményről csak vagy három hónap múltán érkezett jelentés Párizsba. Addigra már Messier-nek is alkalma nyílt az égitest „fölfedezésére”.

(forrás: Szécsényi-Nagy Gábor: A Naprendszer paránya. Bp., Gondolat Kiadó, 1986)

A Halley-üstökös legutóbb 1986-ban jelent meg és legközelebbi visszatérése 2061-ben esedékes.