Évfordulók, események

Így írt róla Caius Suetonius Tranquillus ókori római levéltáros, életrajzíró:

„Caligula magas termetű, sápadt arcú, hatalmas testű férfi volt; nyaka és lábszára vékony, szeme, halántéka beesett, homloka széles és komor, haja ritkás, feje búbján egészen kopasz, teste szőrös, ezért halálos bűnt követett el valaki, ha felülről nézett rá, amikor elhaladt előtte, vagy bármi okból kimondta ezt a szót, hogy „kecske”. Arca természettől fogva is félelmetes és visszataszító volt, de ő külön iparkodott még vadabbá tenni […]. Ruhája, cipője, egész öltözködése sem római, sem polgári, de még férfi-vagy akárcsak emberi viselethez sem hasonlított. Gyakran tarka hímzéses, drágakővel díszített köpenyben, hosszú ujjas tunikában, karperecekkel mutatkozott nyilvános helyen, olykor selyemben, aranyszegélyű női ruhában; hol saruban vagy vadászcsizmában járt, hol futárcipőben, nemegyszer női papucsban […] Ami a műveltséget illeti, a tudományok édeskevéssé foglalkoztatták, az ékesszólás viszont nagyon; folyékonyan és talpraesetten beszélt, különösen, ha kirohant valaki ellen. […] De másfajta, egymástól egészen különböző művészeteket is nagy szorgalommal művelt. Gladiator volt és kocsihajtó, de énekes meg táncos is egyszersmind; éles fegyverrel vívott és kocsit hajtott circusokban, melyeket többfelé épített […]”

(forrás: Gaius Suetonius Tranquillus: A caesarok élete. Európa, 1994, 227-230.o.)

A caliga Gaius Julius Caesar Germanicus Iulius Caesar római hadvezér fiaként látta meg a napvilágot. „Gyakran mutogatták a kisfiút katonaruhában s még csizmáit is a közkatonák lábbelijének mintájára csináltatták. Ez elfödte a lábujjakat is, talpa ki volt verve szögekkel, és erős szíjak erősítették a lábszárhoz. Az ilyen katonacsizma neve caliga volt, s innen ered a gyermek tréfakedvelők adta neve, a Caligula, vagyis Csizmácska. A gúnynév örökre Gaiusra ragadt, bár természetesen sohasem használták hivatalosan.”

19-ben gyanús körülmények között meghalt apja (valószínűleg Tiberius császár utasítására végeztek vele), majd nem sokkal később édesanyja és két bátyja is, így rokonoknál nőtt fel. Mikor 19 éves volt, a császár magához vette (Caligula Augustus császár dédunokája volt), hogy szemmel tartsa és lehetséges utódjaként a közelében nevelkedjen. Tiberius 37-ben bekövetkezett halála után Gaius vette magához a hatalmat, s az egész római nép örömmel üdvözölte az új császárt. A kormányzás terén sokkal liberálisabb volt elődjénél: felújította az állami számvetések közzétételét, jelentős adókedvezményeket vezetett be, rokonai megölésében közreműködőknek megbocsátott, cirkuszi játékokat rendezett... 37 októberében azonban súlyos betegsége lett, nehezen épült fel belőle, s személyisége gyökeresen megváltozott.

Egy római sestertius i.e. 38-ból: egyik oldalán a császár arcképe,
a másikon három nővére látható Kénye-kedve szerint házasodott (bár mindössze egyetlen leánygyermeke született), kétes erkölcsű életet élt, sokat mulatozott. Több embert megöletett, még többet öngyilkosságra szólított fel (többek között akkor már elhunyt első feleségének apját is). Az állam pénzügyi helyzete megromlott: új adókat vetett ki, jogi kiskapukkal vagyonokat kobzott el...

„Önmagát Caligula istennek tartotta. Annak megfelelő tiszteletet követelt, különféle égilakókkal azonosította önmagát, legszívesebben Jupiterrel. Rómában önmaga számára szentélyt emeltetett és az áldozatok bemutatására papokat rendelt, köztük saját nagybátyját, Claudiust, akit megvetett, mivel emez csak a könyvek és a történelem iránt érdeklődött... Minden őrültségnek koronájaként a császár kezdte kigúnyolni és megvetni saját, császári gárdájának tisztjeit is. Ketten Cassius Chaerea és Cornelius Sabinus bosszút esküdtek. Az alkalmas pillanat 41. január 24-én érkezett el, amikor a Palatinuson Augustus emlékére rendezett cirkuszi játékok folytak.”

(forrás: Krawczuk, A.: Római császárok. Interpress, 1988, 50-57.o.)