Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

Szeptember 30-a: a fordítás világnapja

„A műfordítás mindig csoda egy kicsit..." Radnóti Miklós

Minden év szeptember 30-án, a Biblia-fordító Szent Jeromosnak, a fordítók védőszentjének tiszteletére tartják, aki 460-ban e napon halt meg. A Fordítók Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Translators) 1991-ben vetette fel, hogy az ünnep legyen hivatalos, világszerte megtartott.
 

Reményik Sándor: A fordító (részlet)

A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.

Albrecht Dürer:Szent Jeromos Albrecht Dürer:Szent Jeromos

Kosztolányi Dezső: ÁBÉCÉ a fordításról és a ferdítésről

id. Pieter Bruegel: Bábel tornya id. Pieter Bruegel: Bábel tornya A bábeli nyelvzavar. Sinear földjén az emberek építeni kezdték a bábeli tornyot, azzal a dölyfös szándékkal, hogy csúcsa majd az eget veri, s ők kényelmesen átsétikálnak egyik csillagról a másikra.

Az Úr megsokallta fönnhéjázásukat. Többé nem értették egymást.

Ha a pallér gerendát kért, csákányt hoztak neki, téglaragasztó szurok helyett vizet. Az építkezést sürgősen abba kellett hagyni.

Nagy deficit mutatkozott. A vállalkozás csődbe jutott, bejelentette fizetésképtelenségét, a torony pedig csonkán meredt az égre, puszta falaival.

De tövében nyomban nyelviskolák, fordítási irodák keletkeztek. Tanárok, ki gyorsan megtanulták az összes nyelveket, nyelvtanokat írtak, s a tolmácsok - csinos sapkával fejükön - jó pénzért arra vállalkoztak, hogy a sok boldogtalan halandót közelebb hozzák egymáshoz.

 Ekkor született meg a műfordító.

(forrás: Kosztolányi D.: Nyelv és lélek. Osiris, 1999, 511.o.)

Az 1974. március 22-én megalakult az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító-és Tolmácsképző Központja. Ennek tiszteletére 1999 óta minden tavasszal megtartják a magyar fordítók és tolmácsok napját is.

„A műfordítás mindig csoda egy kicsit, csoda, ami megesik a költővel, s ugyanakkor munka is, fárasztó és nehéz, épp nehézségében vonzó. Hordja, dajkálja magában az idegen verset, ha bájkörébe lép s elképzelhetetlen, reménytelen, hogy magyarul szólaljon meg egyszer. Elképzelhetetlen és reménytelen egészen addig, – míg meg nem szólal.”

(forrás: Radnóti Miklós: Orpeus nyomában. 166.o.)