Évfordulók, események

„Egy közvélemény-kutatás szerint Bertha von Suttner a századforduló táján a legnépszerűbb nő volt Európában. Elszegényedett, patinás főúri családból származott. Édesanyja, miután elkártyázta vagyonukat, leányát gazdagon akarta férjhez adni. Bertha harmincéves koráig engedelmesen követte anyját a divatos fürdőhelyekre, de amikor tervezett házasságai egymás után meghiúsultak, saját kezébe vette sorsa irányítását. Elszegődött nevelőnőnek, majd rövid ideig Alfred Nobel titkárnője volt. A világhírű svéd feltalálóval kötött barátsága az évek során elmélyült, ő beszélte rá a békedíj alapítására.

Az elsők között döbbent rá, hogy a rohamosan fejlődő technika a háború pusztítását iszonyatos méretűvé fokozza, hogy az emberiség válaszúton áll, és írásban, szóban síkraszállt a háború ellen. „Le a fegyverekkel!” című könyve elsöprő sikert aratott. Kiváló szervezőkészségével a békemozgalmat nemzetközi méretűvé növelte. Békekongresszusokat kezdeményezett, felolvasó körútjain bejárta Európa és az Egyesült Államok nagyvárosait. Híres asszony, neves író és publicista, az első nő, akit [1905-ben] Nobel-békedíjjal tüntettek ki.”

(forrás: Dániel Anna: A világ színpadán. Bertha von Suttner élete. Kossuth, 1982, borítószöveg) Bertha von Suttner
az osztrák 2 eurós érmén

"A világbéke nem lehetőség, hanem szükségesség. Nem cél, hanem az emberi civilizáció normális állapota. Nem áltathatjuk magunkat, hogy elértük ezt az állapotot, amíg a háború borzalmai ránk nehezednek. […] Az igazi, a meggyőződéses békeharcosok mindig optimisták. Túl az óhajon, túl a reményen, bizonyosak benne, hogy a világ előrehalad, s az ember fejlődésében felemelkedik. De optimizmusunk nem vakít el bennünket: látjuk a jelen eseményeit és a jövő veszélyeit. Nem nézzük közönnyel ellenfeleink tömegsikerét. És minthogy úgy tűnik, hogy ellenségeink hatalma erősen növekszik, […] úgy vélem, a mi feladatunk sokkal inkább a küzdelem, mint a tanítás és a prédikálás."