Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
889. szeptember 24-én vívták a Brenta menti csatát
„Első hadjárataikat a magyar csapatok még Etelközből vezették. 862-ben avatkoznak be először a keleti frank belső háborúba az egyik hadakozó fél szövetségeseként, majd 881-ben a magyar és kabar egységek Bécs alatt harcolnak a frankok ellen a morva fejedelem szövetségében, s ezt követően rendszeresen ismétlődnek a hadjáratok.
A honfoglalás után, 899-ben Arnulf – akkor már mint római császár – biztatására a magyarok betörtek Lombardiába. Arnulf valószínűleg egy trónkövetelő ellen hívta segítségül az Itáliában addig ismeretlen nép fegyvereseit. Útközben a magyarok áthaladtak az akkor még Arnulf császár uralma alatt lévő Pannónián. Fürge lovaikkal gyorsan átkeltek az Alpokon, és az útjukba eső falvakat kirabolva vágtattak végig a lombard síkságon. A falakkal védett városokat elkerülték.
A magyarok támadásának, pusztításának híre hamar eljutott I. Berengár itáliai királyhoz, aki összegyűjtötte hadseregét, és a hatalmas túlerő tudatában [egy 15 ezer fős haddal] üldözőbe vette a betolakodókat. A kalandozó magyarok felmérték a veszélyt, és egészen a Brenta folyóig hátráltak. A szabad hazatérés reményében készek voltak minden zsákmányt visszaadni. Az ellenfél azonban […] megsemmisítő vereséget akart mérni rájuk, ezért visszautasították ajánlatukat, sőt előre megünnepelte a várható könnyű győzelmet. A magyarok [5 ezer lovassal] váratlanul a lakmározó itáliai hadseregre törtek, és megsemmisítő vereséget mértek rájuk. Az ismeretlen harcmodor és a rajtaütés megtette hatását: a tizenöt ezer katonából álló itáliai seregből kevesen menekültek meg.”
(forrás: Diószegyi Gy.: Őseink nyomában: a vándorló, honszerző és kalandozó magyarok képes krónikája.
Magyar Könyvklub, 1996, 93-94.o.)
„Győzelmük után feldúlták és végigzsákmányolták a Pó folyótól északra és délre elterülő részeket. Ennek során eljutottak Modena városáig, amelynek feldúlása nyomán született meg az ún. modenai imádság híressé vált sora: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Miután Velence vízi úton történő elfoglalására is kísérletet tettek (amelyet sikeresen visszavertek), Berengár megegyezett a magyarokkal. Velencei forrás szerint „Berengár király túszok és ajándékok adásával rávette az említett magyarokat, hogy Itáliából vonuljanak ki mindazzal a zsákmánnyal együtt, amit szereztek.” Így 900 nyarának végén, másfél évnyi, zsákmányban gazdag kalandozás után hazatért a magyar had.
(forrás: Kristó Gy. – Makk F.: A kilencedik és a tizedik század története. Pannonica, 2001, 97.o.)
