Évfordulók, események

A Cár-bomba 1961. július 10-én Nyikita Szergejevics Hruscsov és egy fegyvertervező mérnök, Andrej Dmitrijevics Szaharov találkozóján vetette fel a pártelnök, hogy az 1950-es évek óta fejlesztett nukleáris bombát a Kommunista Párt 22. találkozóján (1961. október 17-31.) robbantsák fel.

A bomba megépítése ezért őrült tempóban folyt: mindössze 15 hetük volt a mérnököknek arra, hogy elkészítsék a 100 megatonnás pusztító erővel bíró fegyvert. Egymással párhuzamosan folyt a robbanószerkezet elkészítése, a bomba testének megépítése és a szállítására alkalmas Tu–95 repülő átalakítása is.

A hidrogénbomba erejét a fejlesztések során a felére, 50 megatonnára csökkentették. Ennek oka egyrészt a mérete volt (a kisebb is éppen hogy szállítható volt), másrészt a hatalmas biztonsági kockázat (szállítás és tárolás), de tartottak a robbantás radioaktív következményeitől is. A nyugaton Cár-bomba éven ismertté vált nukleáris fegyver (hivatalosan AN602 vagy RD220 jelzésű bomba) végül 8 méter hosszú és 2 méter széles volt: 27 tonnás súlyába beletartozott egy közel 800 kg-os ejtőernyő is, amely a bomba zuhanásának lassítását volt hivatott szolgálni.

A bomba robbantásának gombafelhője Az elkészült Cár-bombát 1961. október 30-án robbantották fel a jeges-tengeri Novaja Zemlja sziget feletti atmoszférában. A bombát szállító repülőgép pilótája moszkvai idő szerint délelőtt 11 óra 32 perckor oldotta ki a bombát 10,5 km magasságban. A bomba 4 kilométeres magasságban robbant fel (a több mint a hat kilométeres zuhanást 188 másodperc alatt tette meg, és ez elegendő volt a pilótának ahhoz, hogy biztonság távolságba kerüljön).

Az 50 megatonnás bomba robbantásakor felszabaduló energiával egyenértékű ereje 3300-szor olyan erős volt, mint a Hiroshimára ledobott „Little Boy”, és a Nap által ugyanennyi idő alatt kibocsátott energiájának 1,4%-a. Egy másodperccel a detonáció után a tűzlabda már közel 6,5 km átmérőjű volt, és a villanást 2 ezer kilométer messziről is látszódott. A gombafelhő 64 kilométer magasra emelkedett (hétszer olyan magasra, mint a Mount Everest), és több mint 40 km átmérőjű volt. A robbantás helyszíne alatti földterület teljesen sík területté vált, a kövek megolvadtak. Egyes jelentések szerint Finnország és Norvégia északi területein még az ablakok is kitörtek. A nukleáris bombák méretei

A Cár-bomba nem katonai fegyvernek készült – célja elsősorban az Egyesült Államokkal folytatott hidegháború során a Szovjetunió nukleáris képességeinek demonstrálása volt.

A nukleáris bombák robbantásának következményeitől tartva 1963. augusztus 5-én az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió aláírták a Részleges atomcsendegyezményt, amely megtiltotta nukleáris fegyverek tesztelését a légkörben, a világűrben és a víz alatt (a föld alatti kísérleti robbantást azonban nem).