Évfordulók, események

Az Örvény-galaxis (hivatalos nevén M51 vagy NGC5194) világegyetemünk egyik leglátványosabb és talán legismertebb galaxisa a Vadászebek csillagképben található, kb. 37 millió fényév távolságára (ez csak becsült érték, van, aki szerint csak 30 vagy 35 millió fényév). „Figyelemre méltó az NVG 5195 jelű kísérőgalaxisa, amely egyértelműen fizikai kapcsolatban van az M51 egyik spirálkarjának legészakibb csúcsával. Valójában azonban a kísérő valamivel távolabb van tőlünk, ezért egy részét eltakarják az M51 spirálkarja folytatásában elhelyezkedő sötét felhők.” (Sok száz millió évvel ezelőtt a két galaxis túl közel került egymáshoz, emiatt az M51 spirálkarja eltorzult, szinte „kinyílt”; a kisebb galaxis alakja pedig a nagyobb gravitációja hatására eltorzult.)

(forrás: Rükl, A.: A világűr képes atlasza. Springer, 1995, 116.o.)

Vadászebek csillagkép-illusztráció Charles Messier francia csillagász látta meg elsőként 1773. október 13-án, miközben egy üstököst tanulmányozott. A leírása szerint úgy nézett ki, mint egy „nagyon halvány csillagköd, csillagok nélkül”. A társgalaxisát barátja, Pierre Méchaim fedezte fel 1781. március 21-én. Messier 1781-es katalógusában a két galaxis együtt szerepel, saját példányában még illusztrációt is készített a leíráshoz (egyike volt azon ritka alkalmaknak, amikor Messier részletes képet készített megfigyelt objektumáról). Az Örvény-galaxis volt az első, amelyben spirális szerkezetet sikerült felfedezni – ezt 1845 tavaszán látta meg Lord Rosse, aki egy nagyon részletes festményt készített róla. Emiatt van, hogy időnként úgy is nevezik, hogy Lord Rosse „kérdőjele”. Látható fényben és infravörösben

Az Örvény-galaxis igen fényes: amatőr csillagászok is megláthatják sötét égbolton, de a kisebb fényszennyezés is könnyen elhalványíthatja. A Hubble űrteleszkóp tanulmányozta az M51 középső régióját, a belső spirálkarokat és ködfelhőket, ahol nagy tömegű és ragyogó csillagok születhetnek. Az Európai Űrügynökség Infrared Space Observatory nevű infravörös csillagászati űrtávcsöve pedig infravörös fényben tanulmányozza az Örvény-galaxist.