Évfordulók, események

Wass Albert erdélyi magyar író, költő 1908. január 8-án született a Kolozsvár melletti Válaszúton. Tanulmányai után a családi birtokon gazdálkodott, a háború során rövid kiképzést kapott és tartalékos tisztként szolgált. 1945-ben elhagyta az országot: először Németországban, majd 1952-ben az USA-ban élt. A politikailag megosztó Wass Albert csak az 1980-as évek vége felé kezdett el bekerülni a magyar irodalmi köztudatba, az 1990-es évektől jelentek meg ismét az írásai. 1993-ban a Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott, poszthumusz kapott Magyar Örökség díjat, Balassi-kardot és Alternatív Kossuth-díjat. 1998. február 17-én halt meg az Amerikai Egyesült Államokban.

Több mint negyven könyve közül az első egy verseskötet volt, a Virágtemetés (1927); első regénye pedig a Farkasverem (1934), amelyért 1940-ben – ahogy Wass Albert fogalmazott – „a Baumgarten-díjat vágták a fejemhez”. Az Adjátok vissza a hegyeimet (1949) és A funtineli boszorkány (1952) még Európában jelent meg, de az Elvész a nyom (1952), a Tizenhárom almafa (1952), az Elvásik a veres csillag (1965) és a Kard és kasza (1974-1976) már az Amerikai Egyesült Államokban látott napvilágot.

„Wass Albert mestere a történetmondásnak: mindegyik regénye egy izgalmas emberi sors. Wass Albert mestere a jellemformálásnak: alakjai plasztikusak, akár a vitatkozó mókusról, akár Tánczos Csuda Mózsiról, akár Dombi Dombolov komisszár elvtárs úrról mesél nekünk. Wass Albert mestere a nyelvnek: erdélyi jellegzetességgel átszőtt szabálytalan mondatai könnyeden szövődnek egymásba. S Wass Albert mestere a tájleírásnak: mindig elevenen látta lelki szemei előtt az erdélyi tájakat, s csak az erdélyi tájakról tudott írni.” (Adamikné Jászó Anna)

(forrás: Szücsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe. Meritum Text, 2004)