Évfordulók, események

„Szigligeti Ede atyját Szathmáry Józsefnek, anyját Szepi Katalinnak hítták; ő maga Szathmáry József nevet viselt mint gyermek, és később, mint szorgalmas tanuló. Szülői mérnöki pályára nevelték, Nagyváradon és Temesvárott taníttatva, s tanulmányai befejezése végett felküldték Pestre. A művészet jó szelleme azonban az súgá az ifjúnak: »hagyd el e pályát, van egy másik fölméretlen ország, amit neked kell tagosítanod, más épületeket kell neked fölépítened, más pusztaságot lakhatóvá tenned, mint azt, amelyre készülsz.«”

(forrás: Jókai Mór: Írói arcképek. Művel Nép Kvk., 1955, 271-273.o.)

Színésznek állt (ekkor vette fel a Szigligeti Ede nevet), de így nem aratott babérokat; de az 183 Morelli Gusztáv fametszete 7-ben megnyílt Nemzeti Színházban kibontakozott tehetsége. Mint drámaköltő, rendező, igazgató, dramaturg, stb. hatalmas sikereket ért el. „Több mint száz színjátékának nagyobbik része elnagyolt, bár így is hatásosan színszerű. De számos műve gondosan szerkesztett és ha nem is költőien, de lelkiismeretes szabatossággal fogalmazott. Néhány műve pedig már irodalmi mértékkel mérve is maradandó alkotás. Ilyen a Csikós és a Liliomfi, s úgyszintén az a kitűnő verses komédia, amelynek Fenn az ernyő, nincsen kas a címe; ilyen legjobb történelmi drámája, A trónkereső, és a leghatásosabb történelmi játéka, a II. Rákóczi Ferenc fogsága, és a társadalmi problémákat a nála szokásosnál mélyebben látó és láttató Lelenc. De számos egyéb színjátékában is találhatunk kitűnő jeleneteket és habár felületesen ábrázolt, mégis emlékezetes figurákat.”

forrás: Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Szigligetinek talán legvígabb s legsikerültebb darabja, a mindmáig legjobbnak tartott magyar bohózat, Liliomfi [1849], mely páratlanul friss leleményével, egészséges humorával, ügyes meséjével s a magyar kisvárosi életnek a középosztályból, a színészek világából és a nép köréből vett alakjaival, nagy külső hatása mellett valamennyi Szigligeti-darab közt leginkább járult hozzá szerzője nevének halhatatlanná tételéhez.”

forrás: Szigligeti Ede munkái: Színművek (Magyar Elektronikus Könyvtár)

A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben levelező tagjává választotta, a Kisfaludy-társaság és a Petőfi-társaság rendes tagja volt, 1872-ben Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1878. január 19-én halt meg, szívbaj következtében.