Évfordulók, események

Diákéveiben megtanulta a német, a francia, az olasz, az angol, a héber és a román nyelvet. Rendkívüli fejszámoló képességével és zenei érzékével is kitűnt, tanárai csodagyerekként kezelték. Id. Kemény Simon báró 1787-ben a fia mellé fogadta mentornak. Bolyai vele tartott a kolozsvári református kollégiumba, majd 1795-ben ifj. Kemény Simonnal külföldi tanulmányútra indult.

Göttingenben megismerkedett Carl Friedrich Gauss-szal, s a találkozásból életre szóló barátság szövődött. Bolyai az elsők közt őt értesítette arról, hogy megszületett gyermeke, a később világhírű matematikus lángész János. 1804-ben a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiatanára lett.

Magyar nyelvű szépírói munkásságát értékelve 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta. Első nyomtatott matematikai műve Az arithmetica eleje (1830) volt, fő munkája, a latin nyelvű Tentamen... (Kísérlet... 1832–1833) pedig a tudományos élettől elszigetelt szerző matematikai rendszerét tartalmazta.

A függvényfogalom meghatározásában megelőzte Dirichlet, Lacroix és Lobacsevszkij munkáit. Új eljárással határozta meg néhány egyenlet közelítő gyökét, s konvergenciakritériumot állított fel a később Raabe-ről elnevezett pozitív tagú végtelen sorokra.

Legismertebb elmélete az általa definiált végszerű területegyenlőség fogalmára épül: „két síkterület akkor végszerűen egyenlő, ha véges számú, páronként egybevágó darabokra osztható”. Utolsó matematikai műve, a Kurzer Grundriss... (Rövid vázlat...) 1851-ben jelent meg, ebben a legfontosabbnak tartott matematikai alapgondolatokat és fogalmakat foglalta össze.

Műveinek talán legigényesebb kritikusa éppen fia, János, aki egyben Farkas lángeszének az örököse. János matematikai munkásságának is Farkas az egyetlen igazi elismerője. Egymást megértik, amikor a világ nem tudja felfogni azt, amit megteremtettek. A fiú számára ugyanolyan fontos az apa, mint apa számára a fiú.