Évfordulók, események

Az orosz Ivan Petrovics Pavlov, a magatartáskutatás és a fiziológia úttörője kísérleti ebek segítségével bizonyította, hogy a feltételes ingerlés nem akaratlagos (feltételes) reflexet vált ki.

Az állatápolók előbb csengővel jelezték az élelem érkezését, és egy idő után már maga a csengőhang is kiváltotta a kutyák nyálelválasztását. Ha egy önmagában semleges inger összekapcsolódik a feltételes ingerléssel, az feltételes ingert vált ki, amely feltételes reflexet eredményez.

Az orosz tudós kísérletei a mai nagyszámú mintára és ellenőrzésre épülő tudományos vizsgálódásokhoz képest nagyon egyszerűek voltak. Bár később több állaton kísérleteztek, és egy egész intézmény tanulmányozta reakciójukat, elméletének alapjait Pavlov egyetlen egy kutyán végzett megfigyelésére alapozta. A kísérleti „alany” egy hangszigetelt helyiségben volt kénytelen elviselni a különféle hang- és fényingereket. Állványhoz kötötték, fejét csak egyenesen tarthatta, nyála egy sebészeti úton beültetett kanülön keresztül csorgott egy merőműszerrel felszerelt tömlőbe. Ivan Petrovics Pavlov 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

Pavlov minden híresztelés ellenére imádta a kutyákat, ő maga kezdeményezte halála előtt szobor állítását a később róla elnevezett leningrádi kutatóintézet kertjében. A csak 2001-ben felállított szobor talapzatára is az ő szavai kerültek fel: „Bár a kutya – az emberiség ősi társa – a tudomány áldozatává válhat, de az emberi méltóság azt követeli, hogy mindez ne okozzon szükségtelen fájdalmat számára, és csak akkor történjen meg, ha nincs más választásunk”. A szentpétervári orvosi egyetem kertjében álló szobor nem csak a Pavlov kutyája néven elhíresült ebnek állít emléket, hanem az állatkísérletek négylábú „hőseinek”