Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1901. április 18-án született Németh László

"Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot..." VII. Gergely

"Véleményeiben, ítéleteiben, megállapításaiban sokszor tévedett, de életműve ismerőinek mégis úgy rémlik, hogy ő volt a legokosabb ember századunk egész magyar irodalmában.

 

Műveltsége káprázatos volt: óriási irodalmi, történelmi, filozófiai, esztétikai, néprajzi ismerete mellett alaposan jártas volt a modern természettudományokban; biztonságos nyelvtudása nyelvészekkel vette föl a versenyt (semmit sem szeretett fordításban olvasni, inkább megtanult még egy nyelvet, hogy az elébe kerülő könyvet eredetiben értse; műfordításai pedig filológiailag is, hangulatilag is példamutatóan pontosak).

Bár vérbeli prózaíró volt, a verstannal professzori szinten volt tisztában, s ha a dráma stílusa úgy kívánta, példásan tiszta jambusokban tudott fogalmazni vagy Shakespeare-t fordítani. És ha személyes beszélgetések közben ellentétes vélemény hangzott el, nemcsak méltányosan tudomásul vette, és kizárólag világosan kifejtett észokokkal szállt vitába, hanem modorának rendkívüli kedvessége, a beszélgető partner feltétlen tisztelete egyszerűen lefegyverezte azokat is, akikkel éppen nem értett egyet."

forrás: literatura.hu

 

„Az újkori civilizáció egyik nagy fogyatékossága, hogy a megfigyelés, kísérletezés szellemét, a természet vallatásának a gyönyörűségét (kis mitizálással: a Galilei ajándékát), amelynek minden nagy vívmányát köszönhette, nem tudta a társadalomban szétvinni, kellően elosztani. Egy kis szellemi elit, szinte néhány ember birtoka maradt az, melynek a többiek csak mintegy égből pottyant eredményét kapták meg. Én e fogyatékosságért részben az újkori pedagógiát tettem felelőssé, amely nem a sarjadó problémát, az élő módszert adta tovább, hanem csak a denaturált végtermékét, a halott ismeretet.

 

Tanítványaimnak, miközben a tananyaggal együtt az önmagunkkal s a világgal való kísérletezésre is igyekeztem rákapatni őket, gyakran mondtam, hogy ez az állandó vallatókészség nemcsak elméjüket őrzi meg az eltompulástól,  s lop belé ismeretek helyett valami eleven, folyton mozgó mechanizmust, de a szenvedés az élet nehézségei ellen is felvértezi őket, a legkeservesebb helyzetállás is könnyebbé válik, ha mint Galilei a börtönt, egyfajta laboratóriummá alakítják, a legnagyobb aljasság is elveszti mérge hevét, mihelyt megfigyeljük. Münchhausen báró üstökénél fogva rántotta ki magát a mocsárból, nos, a Galilei szelleme az az üstökfogás, ami mindig kívül emelhet azon, amiben benne vagyunk.”

forrás: Németh László: A Galilei együttesének (1956) (pim.hu)

Kapcsolódó linkek