Évfordulók, események

Abe Kobo (eredeti neve: Abe Kimifusza) a mandzsúriai Mukdenben született, az akkori japán bábállamban nevelkedett, ezért kevésbé érintették meg olyan fogalmak, mint a császár vagy a furusato hazaváros, amelyek nagymértékben befolyásolták kortársait, például Misima Jukió vagy a Nobel-díjas Óe Kenzaburó munkásságát.

Emellett Kobonak, az előbbiekkel ellentétben, nem volt semmilyen irodalmi képzettsége. Ahogyan édesapja, ő is a tokiói császári egyetemen kezdte el orvosi tanulmányait.. A háború után Kobo különböző radikális szociális és művészi elméletekkel kezdett kísérletezni.

Első kötete (Anonim versek, Mumei Sisu, 1947) mindössze 50 példányban jelent meg, ami mementó édesapjára és a háborúban, Mandzsúriában meghalt barátaira. Csatlakozott egy kisebb irodalmi, művészeti és filozófiai csoporthoz, a Joru no kaihoz (Éjszakai Társaság), és hamarosan találkozott a vezérükkel, Hanada Kijoteruval.

A homok asszonya (Szuna no onna, 1962), volt az első műve, ami külföldön is felkeltette a figyelmet iránta, vagy még inkább a belőle készült filmadaptáció, amit Tesigahara Hirosi forgatott, s díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. Legjobb művének A homok asszonyát tartják, bár sokak szerint csak arról van szó, hogy a kötet kiadása fordulópontot hozott életében. Az 1951-ben írt A falak (Kabe) című briliáns munkája például már jelezte tehetségét, de említhetnénk a hazánkban A negyedik jégkorszak (Daijon kanpjóki, 1959) címmel megjelent kötetét. A homok asszonya ugyan nem volt ellentétes a marxista ideológiával, azonban tisztán látszott, hogy Kobo nem ideológiai síkon, hanem stílusában hordoz radikális elemeket.

Hazánkban A homok asszonya és A negyedik jégkorszak mellett csak A dobozember (Hako otoko, 1973) című kötete jelent meg, pedig Abe Kóbó nagyon jó mesélő, akiben megvan Samuel Beckett és Eugene Ionesco abszurd humora. Abe Kobo 1993. január 22-én halt meg.